Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Előzmények

igyekezett a „hinni" jelszót belevinni a csapatvezetésbe és a vezérkari munkába. Hitler gyűlölte a vezérkart, mert elhatározásait a józan mérlegelésre alapozva az irreális tervektől óva intett. A legfőbb vezér, a „Führer" azonban a diktátor hatalmával döntött. Vakul hitt „küldetésében", s a vezérkar javaslatait majdnem mindig elvetette. A Heeresgruppe Süd helyzete 1942. tavaszán Mialatt a 2. magyar hadsereg felvonulása folyt, megindultak a német nyári offenzívát megelőző akciók, amelyeknek feladata volt kedvező kiindulási helyzetet teremteni a nagy támadáshoz. Ezek közé tartozott: a Krím félsziget, a Kercsi-szoros és Szevasztopol elfoglalása, amit a 11. német hadsereg csapatai hajtottak végre. Július 4-ére a Krím teljesen német kézen volt. Hosszabb és veszteségteljes ostrom után Szevasztopol is elesett. A védők maradványa: 97000 fő, megadta magát. Hitler túlzott propagandával ünnepeltette ezt a győzelmet, amelynek kevés hadműveleti jelentősége volt.

44 A harkovi csata 1942. januárjában a Vörös Hadsereg csapatai mély betörést értek el a német arcvonalban Harkov, Kupjanszk területén. Utána az arcvonal megmerevedett és a veszélyes, a mély hadászati zsák megmaradt. Ennek likvidálására a támadást május 18-án kellett volna megindítani. Éspedig: az 1. német páncéloshadsereg és a 17. német hadsereg délről, a 6. német hadsereg északról. A támadás azonban nem jött létre a tervezett formában, mert Tyimosenko

45 marsall megelőzte a német szándékot. Három hadsereggel és erős páncélos kötelékekkel megindult a betörési zsákból Harkov irányába, hogy áttörjön a Dnyeperig. Május 12-én a szovjet 28. hadsereg (16 lövészhadosztály és 5 motorizált dandár) meglepte az átcsoportosításban lévő németeket. Helyenként krízis keletkezett. A szovjet páncélosok majdnem akadálytalanul törtek nyugat felé. Négy nap múlva, május 16-án az ellenség 40 km-re állt Plotavától keletre, a Heeresgruppe Süd főhadiszállásától. Az utolsó percben tudta egy hadtest Merefát tartani és Harkovra az áttörést meghiúsítani. Ebben a kritikus helyzetben a német szárazföldi erők vezérkarának főnöke arra a merész elhatározásra jutott, hogy harapófogó-támadással állítja meg az ellenség előretörését. Eszerint: az 1. német páncéloshadsereg és a 17. német hadsereg délről támad észak felé, összekötte-