Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Előzmények

embertömegei, amelyeket kíméletlenül s bámulatos improvizációs képességgel tudott mozgósítani. Ezenfelül az amerikai szállítások már a télen kezdtek beérkezni: 500 repülőgép és 300 harckocsi.

40 Az első háborús év kudarcából az lett volna a tanulság, hogy az orosz térséget nem lehet elfoglalni a rendelkezésre álló erőkkel, vagyis, hogy a Szovjetuniót nem lehet megverni. Erre a belátásra jutottak vezető állású katonák, mint Rundstedt

41 vezértábornagy, aki a védelembe való átmenetet tartotta helyesnek, s a nehezebb harcmódot, a támadást átengedni az ellenségnek. Az idő is a németek ellen dolgozott. A keleti ellenséggel végezni kellett volna, mielőtt Anglia és az USA egy második frontot létrehozhatnának, ami a biztos vereséget jelentené. A Wehrmacht főparancsnokságának főnöke a Szovjetunió központja, Moszkva elleni offenzívát javasolt. Hitler erről hallani sem akart. Neki a gazdasági célok voltak a fontosabbak: a Donyec-medence, a kaukázusi olaj. A Kaukázus elfoglalásától politikai kihatást várt Törökországra, Anglia afrikai helyzetére és a Közel-Keletre. Szerinte a Heeresgruppe Süd-nek kell a támadó hadműveletet végrehajtania, és a döntő győzelmet kivívnia. A 11. hadsereg parancsnoka, Manstein

42 vezérezredes 1942. januárjában rögzítette elképzelését a további hadműveletekre: ha az olaj nélkülözhetetlen a hadviseléshez, csak egy meghatározott (korlátolt) célú támadás jöhet tekintetbe. Előretörés a Don torkolatától Majkopig, a Don menti szárny biztosítással. A hosszú északi és keleti oldal biztosításához több német hadosztály kellene a meglévőnél. A szövetségesek ehhez nem lennének elegendők. A 11. hadsereg parancsnoka ezzel a tervével elvetett minden nagyobb arányú hadműveletet 1942-re. A szárazföldi erők vezérkarának főnöke egyetértett Manstein tervével. Hitler viszont elutasította, mondván, hogy nem kíván ilyen elmefuttatást. A hadműveleteket ő maga vezeti, s minden hadseregcsoport feladata az ő parancsait bevárni és végrehajtani. Ekkor már nem volt a szárazföldi haderőnek főparancsnoka (Brauchitsch tábornagy 1941. december 12-én lemondott), aki Hitlernek ellentmondhatott volna. Hitler volt saját személyében államfő, kancellár, pártvezér és a Wehrmacht főparancsnoka. Volt két vezérkari főnöke, akiknek nézetei mindig eltértek egymástól. Az egyik a Wehrmachtführungsstab főnöke, Jodl

43 tüzérségi tábornok, aki „hitt" Hitlerben. A másik a szárazföldi erők vezérkarának főnöke, Haider vezérezredes, aki nem „hitt", hanem józanul mérlegelt és csak azután cselekedett. Hitler környezete már korábban is