Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Függelék

berendezéssel. De minden másképp alakult, amikor az ellenség támadása megindult. Menetszázadok Azt írtam, hogy a menetszázadok bevetésének időpontja szerencsétlenül volt megválasztva, s ebből igen súlyos bajok keletkeztek, mert az ellenség beletámadott a felváltásba. Te ezt nem cáfoltad meg, inkább csak az előzményekről szóltál: a menetszázadok kiérkezésének időpontjáról, késedelmekről, no meg arról, hogy én nem ismertem a helyzetet. Háborúban gyakori eset, hogy az ellenség beleszól a cselekményeinkbe, azokat keresztezi. A hadtörténelmi kutatás célja ilyeneknek a feltárása. De a tények tagadása nem használ. 777. hadtest Azt állítottam, hogy Jány elhamarkodottan átadta a III. hadtestet a német 2. hadseregnek. Ezt cáfolni próbáltad azzal, hogy a III. hadtestet az ellenség elvágta a hadsereg zömétől. Ami nem áll. 1943. jan. 14-én, sőt még 15-én reggel is lett volna lehetőség arra, hogy a III. hadtest parancsot kapjon: vonuljon vissza ellenséges nyomás esetén délnyugati irányban (Szemigyeszjátszkoje, Isztobnoje, Repjevka irányban a Potudanyra). Jány miért nem repült Stommhoz? A német 2. hadsereg parancsnoka boldogan fogadta a felajánlást, s a magyar III. hadtestet utóvédül vehette igénybe. Jány első tévedése a III. hadtestet illetően az volt, hogy 1943. jan. 13-án vezérkari főnökének előzetes megkérdezése nélkül megengedte a III. hadtest vezérkari főnökének, hogy a 20. könnyű hadosztály jobbszárnyát hátrakanyarítsa, amivel az ellenség által a védőálláson ütött rés kiszélesült. Nem árt, ha ezen a helyen arról is gondolkodunk, vajon helyes volt-e, hogy a hadseregparancsnok gyakran nem volt harcálláspontján, hanem ide-oda röpködött, s a helyszínen próbálta a harcokat vezetni? Véleményem az, hogy a hadseregparancsnok helye a harcállásponton van, ahol a híradó-összeköttetések által a harcokat vezetni tudja, egyetértésben vezérkari főnökével, aki jelen van. Döntő helyen, döntő órákban szükséges és indokolt lehet, hogy a hadseregparancsnok repülőgépén a helyszínre repüljön, és ott érvényesítse személyes befolyását. De mértéktartás a kiszállásokban helyénvalónak látszik!