Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Függelék

Cramer hadtest A Cramer hadtestről Te csak azt tudhattad, amit Kinzel vezérőrnagygyal megbeszéltél, s amit a telefonbeszélgetésekből tudsz. De nem ismerhetted az előzményeket, azt a mentalitást, amellyel ez a két német a hadsereg-parancsnoksághoz érkezett, s amellyel az OKH-tól kiküldték. Ebben benne volt az is, hogy a megbízhatatlan 2. hadsereg vezetőjének kívánságait, parancsait nem szabad komolyan venni, sőt, ha kell, azokat nem kell végrehajtani. Witzleben tábornagy Witzleben tábornagy és a német összekötő törzs szerepéről ugyancsak nem lehettél tájékozva. Nyilván sem a hadseregparancsnoknak, sem vezérkari főnökének, sem Neked nem mondotta el, hogy 1942. szept. 29-én Sodenstern gyalogsági tábornok, a Heeresgruppe B vezérkari főnöke őt úgy tájékoztatta, hogy a 2. magyar hadsereg teljességében nem megbízható. De ezen felül a magyar vezetés sem áll azon a fokon, hogy egy szovjet támadás esetén megállja a helyét. Ezért a német terv az volt, hogy a német összekötő szerveket a legrövidebb időn belül vezető törzsekké építsék ki, amelyek a válság idején a magyarokat kikapcsolva, saját kézbe vennék a védelem irányítását. Witzleben tábornagyot azzal küldték a 2. magyar hadsereghez, hogy a fenti német elgondolást a magyarok megtévesztésére különböző magyarázatokkal álcázza. Tudjuk, hogy a németek terve nem valósult meg, mégpedig azért, mert tudták, hogy ellenséges támadás esetén a doni arcvonalat tartani úgy sem lehet. S ha a doni vereség a 2. magyar hadsereg német vezetése alatt történt volna, a vereség ódiuma a németekre hárult volna. Ilyen meggondolás alapján siettek visszatáncolni. Felkoncolások írtam arról, hogy nem sokat használt: a hadsereg-parancsnokságtól sűrűn érkeztek parancsok a legszigorúbb rendszabályokra, felkoncolásokra, tizedelésre a fegyelem helyreállítása érdekében. A fáradalmak, a nem alvás, az éhezés, kimerültség, elcsigázás, zord hideg miatt az emberek annyira elfásultak, hogy nem voltak többé fogékonyak a legdrasztikusabb fenyegetésre sem. Nem egyszer ez volt a válasz: „Hát lőjön agyon, de nem bírom tovább!"