Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

Függelék

parancsra való utalást, amelynek nagyobb jelentőséget nem is tulajdonítottak, annál inkább, mert nem is volt rajta a hadtestparancsnok aláírása, hanem: „A hdt.pk.helyett: Nádas L. vk. ezds., hdt.vkf'. (A hadtestparancsnok helyett: Nádas Lajos vezérkari ezredes, hadtest vezérkari főnök.) Félre is tették. Úgy értelmeztük, hogy „úgyis tudjuk, hogy a Don partján ki kell tartanunk. De nem az utolsó emberig és az utolsó töltényig". Azt állítod: a csapatok értesítve voltak a küszöbönálló ellenséges támadásról. Én ennek az ellenkezőjét tudom. Tanulmányomban leírtam, hogy a IV. hadtest parancsnoka Heszlényi altábornagy, mit sem sejtve az ellenség támadásáról, 1943. jan. 12-én reggel eündult szokásos csapatlátogatására. De nem az urivi irányba, hanem a hadtest jobbszárnya felé. Megjelent a 10. könnyű hadosztály harcálláspontján, ahol én jelentkeztem és megtettem helyzetjelentésemet. A 10. könnyű hadosztály parancsnoka is távol volt, ő is kiment az arcvonalba a csapatokhoz. Semmit sem tudtunk, vagy sejtettünk a közelgő támadásról. A hadtestparancsnok sem mondott semmit éberségről, készenlétről. Alighogy befejeződött a rövid megbeszélés, kintről erős dörgés hallatszott. Kimentünk s hallottuk a nagyon erős ágyúdörgést északi irányból. Azonnal felhívtam telefonon a IV. hadtestparancsnokságot, s a hadtest vezérkari főnöke, Nádas vezérkari ezredes

124 jelentette a hadtestparancsnoknak, hogy hatalmas tüzérségi tűz zúdult rá 9 órakor az urivi védőállásra. Heszlényi altábornagy azonnal megszakította a megbeszélést, és visszarobogott harcálláspontjára. Én pedig viszszahívtam a 10. könnyű hadosztály parancsnokát. Azt is meg kell mondanom itt, hogy Jány kiszállásai alkalmával soha sem beszélt közelgő ellenséges támadásról. Azt sem kérdezte meg soha a magasabb parancsnokoktól, miként tudnák az ellenséges támadást elhárítani? Arról is írtam, hogy a 2. hadsereg parancsnoka egyszer sem hívta össze a hadtest (hadosztály) parancsnokokat, hogy velük (például hadijáték formájában) megbeszélje egy túlerős ellenséges támadás elhárításának lehetőségeit. Éreztük „lent", hogy valami „készül". Ezért a 10. könnyű hadosztály parancsnoka velem együtt sokat foglalkozott gondolatban azzal, hogy miként tudnánk a védőállást megtartani ellenséges támadás esetén? 28-km-es kiterjedés, gyenge tüzérség, semmi páncélelhárítás, semmi hadosztály tartalék: kilátástalan helyzet. Csak annyit tudtunk tenni, hogy a hadosztály védőállása mögött berendeztünk egy hadosztályparancsnok harcálláspontot magas figyelővel, híradó