Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata

hogy a legfelsőbb német katonai vezetést és a magyar kormányt erőteljesebb lépések megtételére kényszerítették volna. Jány Gusztáv vezérezredes ennek ellenére vállalta a kapott feladat végrehajtását, amely aztán lehetetlennek bizonyult. A nyári harcok folyamán meg is sebesült. Példaadással és bátorsággal azonban a hiányzó korszerű nehézfegyvereket pótolni nem lehetett. Különösen kitűnt Jány vezérezredes bátorságával és példaadásával a doni téli csata idején, 1943. januárjában, amikor túlerejű ellenség támadta meg a 2. hadsereg védőállását. A több mint 200 km szélességű védőállásban a védelem vezetése csak úgy volt lehetséges, mint ahogy azt a hadseregparancsnok tette: törékeny Fieseler-Storch repülőgépével, mit sem törődve az ellenséges légelhárítással, mindig jelen volt a harcok gyújtópontjában. Többet tartózkodott a csapatoknál, mint a hadsereg-parancsnokság harcálláspontján. Személyesen vezette a csapatok harcát. Példájával, buzdításával elérte, hogy a csapat még kilátástalan helyzetekben is helytállt a sokszoros túlerővel szemben. Páratlanul kötelességtudó, bátor, olykor túl merész, fáradhatatlan parancsnok volt. 1943. január 16-án és az utána következő napokban, amikor már látszott, hogy a 2. hadsereg hadászati tartalékának (a Cramer hadtest) bevetése elkésett, s ellentámadásra már nem volt bevethető, ezért a 2. hadsereg nemcsak nem tudta az ellenséges támadásokat visszaverni, de meghátrálni kényszerült. Amikor a 2. magyar hadsereg helyzete válságosra fordult; s már alig maradt más harcoló csapat, mint a korábbi harcokban már meggyengült 1. páncéloshadosztály, a hadseregparancsnok ennek harcterületén, Ilinka, Alekszejevka körzetében megjelenve, személyesen adott parancsaival öntött lelket a súlyos harcokban kimerült, a zord hidegben elcsigázott csapatnak. A küzdőknél tartózkodva kereste a hősi halált. Ama válságos napokban és órákban, amikor a csapatkötelékek megbomlása, a kikény szeri tett, helyenként menekülésszerű visszavonulás, a vereség tudata világossá vált, Jány vezérezredest súlyos lelki megrázkódtatás érte, olyannyira, hogy a hősi halál keresése által akart a reá nehezedő súlyos morális és lelki tehertől szabadulni. De még ebben a lesújtó lelki állapotban is sokszorozott erővel és eréllyel vezette a hadsereget. A hadseregparancsnok kiváló katonai és emberi erényei, vezetési képességei a nagyon súlyos körülmények között sajnos nem tudták a 2. hadsereg sorsát jóra fordítani. A nagy fegyverbarát megtagadott minden segítséget. A hadseregparancsnok őrlődött a föltétlen enge-