Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A III. hadtest a doni csatában

delmesség és csapatai megóvásának kötelezettsége között. Engedelmeskedni a legfelsőbb hadúr és Hitler parancsának, avagy mindkettőt félretéve parancsszegővé válni, de ezáltal minél több magyar életet megmenteni. Jány Gusztáv a föltétlen engedelmességet választotta és ez lett a tragédiája. A csatát vesztett hadvezér idegei a rendkívül súlyos helyzetben felőrlődtek. Idegösszeomlást kapott, amit fokozott az elkeseredés és a kétségbeesés afölött, hogy a hősi halál keresése sikertelen maradt. Ez a súlyos lelki krízis adta kezébe a tollat, amellyel megírta kárhozatos hadseregparancsát 1943. január 24-én. Tisztelet adassék a kiváló tábornoknak és hadvezérnek, akinek a katonasors és katonaszerencse -meg nem érdemelten- tragikus véget juttatott. A második világháború befejezése után az úgynevezett magyar demokratikus kormány, a Magyarországot megszálló győztes hatalom fegyvereinek árnyékában, a régi Magyarország iránti gyűlölettől fűtött légkörben Jány Gusztáv vezérezredest felelősségre vonta, és mint „háborús bűnöst" golyó általi halálbüntetésre ítélte. Mártírhalált halt. Vae victis! A III. hadtest a doni csatában Harcai és pusztulása német alárendeltségben Korábban már ismertettük, milyen körülmények között szakadt el a III. hadtest a hadsereg zömétől és került német alárendeltségbe. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a III. hadtest épp úgy, mint a 2. hadsereg zöme, erejét meghaladó, túl széles kiterjedésben látta el a doni védelmet. Tartalékai alig voltak, mert minden erőre szükség volt az arcvonalban. Nem bizonyult szerencsésnek a hadsereg-parancsnokság ama intézkedése, amellyel az Urivnál betört ellenség kiverésére -más tartalék hiányában- a III. hadtesttől is vont el erőket, amivel az amúgy is gyenge könnyű hadosztályait még jobban meggyengítette. Ezek legfőképp akkor hiányoztak, amikor az ellenség a III. hadtest ellen is megindította támadását. 1943. január 12-én késő délután a hadsereg-parancsnokság a IV. hadtestparancsnokságnak rendelte alá a III. hadtest és a hadseregközvetlen alakulatok légvédelmi tüzérségéből alkotott "villámcsoportot" (8 légvédelmi ágyú és 15 légvédelmi gépágyú) páncélelhárításra, valamint a III. hadtest másik "villámcsoportját": III. sízászlóalj, 9. síszá-