Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata

Jány vezérezredes hadseregparancsa tartalmazott még egy mondatot, amely így hangzott: „...becstelenség az a lelkevesztett, fejnélküli gyáva menekülés, amit látnom kellett..." Ehhez hozzá kell fűznünk, hogy jó részben fegyvertelen, felváltott alakulatbeli embereket láthatott a hadseregparancsnok, akik önhibájukon kívül, részben felsőbb parancsra sodródtak bele a harcokba, avagy pedig az ellenség érte utói őket hátravonulásuk során. Fegyvertelenül ellenséges harckocsikkal szembeszállni nem tudtak; nem volt más választásuk, mint puszta életüket menteni. A hadseregparancsnok becsmérlő szavait nem érdemelték meg. A felelősséget a menekülők látványáért másutt kellett volna keresni. A győzelmes csatákat, csatavesztéseket a hadtörténelem mindig az adott hadvezér nevével kapcsolja egybe. Ezért foglalkozunk itt a 2. hadsereg parancsnokának személyével. Jány Gusztáv vezérezredes kimagasló tábornoka volt a honvédségnek. Mint csapattisztnek, majd mint vezérkari tisztnek bőséges haditapasztalata volt az I. világháborúból. Az utána következő béke évtizedeiben számos vezérkari és tábornoki beosztásban igazolta rátermettségét, s ezért méltán esett reá a legfelsőbb hadúr választása, őt nevezvén ki a keleti hadszíntérre felvonuló 2. hadsereg parancsnokául. Neki jutott az a feladat, hogy hadba vonuljon egy nagyhatalom ellen, amelytől Magyarországnak semmi követelése nem volt. így parancsolta a politikai szükségesség és a fegyverbarátság a Német Birodalommal. Összehasonlítva a Német Birodalom és a leendő ellenség korszerű haderejével, Jány vezérezredes tisztában volt hadserege jóval gyengébb fegyverzetével, de remélte és várta, hogy a német hadvezetőség pótolni fogja a hiányzó korszerű fegyvereket. A 2. hadsereg felvonult a keleti hadszíntérre anélkül, hogy a hadsereg parancsnoka tudta volna, mi lesz a feladata. Mert ezt a német hadvezetőség, amelynek alárendelték, előre nem közölte. Csak a hadszíntéren tudta meg a hadseregparancsnok, hogy a német hadvezetés a 2. magyar hadseregnek már 1942. nyarán támadó feladatokat szánt, majd olyan folyamvédelmi feladatot, amelyet megítélése szerint a hadsereg meglévő erejével eredményesen megoldani nem lehet. Jány vezérezredes tiltakozott a hadseregének erejét meghaladó feladat ellen. Erőkiegészítést követelt: korszerű nehézfegyvereket, páncélelhárító lövegeket, s a kijelölt túl széles védelmi sáv szűkítését. Tiltakozásai, kérései, követelései azonban nem voltak elég erélyesek ahhoz,