Zsigmondy László: A 2. magyar hadsereg a Szovjetunió elleni háborúban 1942-1943 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 18. (Székesfehérvár, 1995)

A Vörös Hadsereg téli offenzívája a 2. magyar hadsereg ellen. A doni csata

gében megismétli a január 20-án kiadott azonos tárgyú és című parancsot. Intézkedett az engedély nélkül visszaözönlőkkel szemben alkalmazandó fegyverhasználatra. Azonfelül elrendelte, hogy a 10. és 19. könnyű hadosztályok parancsnokságai Prohorovka, illetve Belgorod körletében a visszavonulási utakat zárják le, és gondoskodjanak a rendezett visszavonulásról. Január 24-én a hadsereg-parancsnokság HADSEREGPARANCSot adott ki, amely a következő szöveggel kezdődött: „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés -esküjéhez és kötelességéhez hű- ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott..." A hadseregparancs pontosan azon a napon látott napvilágot, amikor a 2. hadsereg közel egy évig tartó harctéri feladata befejeződött a szovjetunióbeli hadszíntéren. Tehát akár búcsúparancsnak is minősíthető. A hadseregparancs a honvédségre és a 2. hadsereg tisztjeire, altiszti karára és legénységére mélyen sértő, igaztalan mondattal kezdődött, amelyet meg nem érdemeltek. Egyben lesújtó volt a hadseregparancsnokra is, aki mintegy önmaga fölött ítélkezett. A hadseregparancs nagy megütközést keltett a 2. hadsereg állományában. Megdöbbenéssel és felháborodással fogadták az anyaországban is, mind a katonai, mind a polgári körökben. A mérhetetlen kárt okozó hadseregparancsot maga Jány vezérezredes fogalmazta, és adatta ki vezérkari főnökének előzetes tudomása nélkül. Ez is jellemző a hadseregparancsnok és vezérkari főnöke közötti együttműködés lazaságára, hogy Kovács vezérőrnagy a parancs kiadása után sem talált lehetőséget arra, hogy azt visszavonják. Többezernyi példányban osztották szét. A hadseregparancs természetesen a német vezetés tudomására is jutott, s bizonyságul szolgált előttük, hogy a 2. hadsereg katasztrofális vereségéért önmaga volt felelős. Mi több, az elferdített hírverés azt híresztelte német katonai körökben, hogy a Heeresgruppe B doni katasztrófáját a magyarok helyt nem állása idézte elő. Ennek megfelelően bántak a visszavonulás alatt a magyar csapatokkal: ahol lehetett megalázták, kigúnyolták, szállásukból kiverték őket, vagy be sem engedték szállásaikba. De arra is jó volt a hadseregparancs a németeknek, hogy eltereljék a figyelmet a sztálingrádi és a doni katasztrófa igazi okairól: Hitler stratégiájának csődjéről, a német legfelsőbb vezetés mulasztásairól és tévedéseiről, de nemkevésbé a 2. hadsereggel szemben be nem váltott ígéreteiről, sőt cserbenhagyásáról a doni csatában.