Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Összegzés

veit azzal, hogy egy ilyen külpolitikai akciót fedezendő áldozta fel önmagát. Éppen ellenkezőleg, 1849 nyarától állandóan azt hangoztatta, hogy a Zichy-ékszerekből - néhány kézen-közön eltűnt apróságot kivéve - minden megvan. S vajon mi akadályozta volna meg Kossuthot 1849. április 14. után abban, hogy a Zichy-ékszerek külpolitikai célokra történt felhasználását - pld. egy országgyűlési zárt ülésen - bejelentve, megmentse Madarászt, ha egyszer hitt ártatlanságában?

85 A gyémántokkal kapcsolatban az igazságügyminisztérium ügyészi véleménye sem azt állította, hogy Madarász ellopta, hanem hogy el szándékozott lopni a gyémántokat, s ennek érdekében maga törte fel a ládákon lévő pecséteket. Ez pedig akkor is kimerítette a hűtlen és rosszhiszemű kezelés vétségét, ha Madarász zsebében végül egyetlen gyémánt vagy akár aranypénz sem maradt. S mint ez köztudott, egy politikusnak nem elég tisztességesnek lennie: annak is kell látszania. Madarász erről néhány hétre megfeledkezett, s ez okozta bukását. Említésre méltó az a tény is, hogy az ingóságok debreceni leltározásánál feltárt hiányok nem tudatos válogatásra, hanem inkább alkalmi dézsmálásra engedtek következtetni. Márpedig az OHB bizonyára nem törtarannyal vagy kivésett drágakövekkel kívánt volna kedveskedni a megvesztegetésre kiszemelt déli vagy délkeleti államférfiúnak. Vajon mi akadályozta meg azt, hogy e furcsa ügy történetét megnyugtatóan tisztázni lehessen? Miért van az, hogy feldolgozásai tele vannak pontatlan adatokkal, a kronológiának ellentmondó megállapításokkal? Az első ok természetesen szakmai volt. Hiszen a kutatók rendelkezésére kezdetben csupán a korabeli sajtó (Esti Lapok, Közlöny), s a kortársak visszaemlékezései álltak, ezek pedig éppen a háttérben történtekre nem adtak magyarázatot. A levéltári anyag egy része már a század elején is a kutatás rendelkezésére állt, de - tudomásunk szerint - alig néhányan kutatták ekkor az 1848-49-es minisztériumi levéltár Magyarországon található iratanyagát. Az első világháborút követően a kutatás előtt elvileg nem álltak már az anyaghoz történő hozzájutást gátló akadályok. Ekkor készült el Bleier lenke „Gróf Zichy-féle gyémánt-per" című bölcsészdoktori értekezése. Bleier Lenke használta először a Madarász vezette Országos Rendőri Hivatal iratanyagát, de az emlékiratok és az iratanyag ellentmondásait mindvégig képtelen volt kiküszöbölni, s rendre inkább az előbbiek hitelességét fogadta el. A másik, a szakmai munkára is hatással bíró tényező a politika volt. 1914-ig a Madarász László melletti kiállás egyet jelentett a ki-