Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Összegzés

célokra használta fel. Ámde, a magántulajdon szentségén őrködő békepárti képviselők előtt ezt nem lehetett felfedni, s ezért Madarász vállalta magára a felelősséget eltűnésükért. Erre a konstrukcióra azonban semmiféle tényszerű bizonyíték nincs, csupán utólagos spekulációkon alapul.

81 Egyrészt azért, mert a diplomáciai kiküldetéseket és ügyeket - a kollegiális kormányzás elveinek megfelelően - az OHB ülésében kellett tárgyalni. Márpedig Nyáry és Kossuth ilyen esetben bizonyára megtalálta volna a módját annak, hogy Duschek és Kovács értésére adja, hogy ebben az esetben országos érdekről van szó. Másrészt, az ékszereket főleg keleti viszonylatban lehetett felhasználni. Hiszen az angliai, franciaországi és itáliai ágenseknek inkább készpénzre volt szükségük. Elképzelhető lett volna persze az is, hogy a kiküldött ékszerek értékesítésével próbáljanak meg enyhíteni a külföldi magyar képviseletek anyagi gondjain: ám ilyen esetben számolni kellett azzal, hogy a Budapest elfoglalása által esetleg az eredeti leltár birtokába jutott osztrák hatóságok köröztetik és megtalálják az ékszereket. Annál is inkább, mivel a külföldi osztrák nagykövetségek egyik fő feladata éppen a félhivatalos magyar küldöttek minden lépésének figyelése volt. Egy ilyen ügy kipattanása pedig csak kellemetlenséget okozhatott a magát a legalitás letéteményeseként bemutatni kívánó magyar fél számára. Szintén fontos, negatív bizonyíték az, hogy a nyugati magyar kiküldöttek viszonylag jól megmaradt iratanyagában nincs nyoma annak, hogy az OHB ilyen módon gondoskodott volna anyagi szükségleteikről. Sőt, a politikai nézeteiben Madarászhoz közelálló Teleki László, a magyar kormány párizsi ügynöke nem a leghízelgőbb módon nyilatkozott levelezésében a bukott „rendőrminiszterről".

82 A magyar kormányzat keleti irányú külpolitikai aktivitása viszont csak 1849. március 21. után élénkülhetett meg. Ezen a napon érkezett meg Debrecenbe Bem vöröstoronyi győzelmének híre, tehát végre úgy tűnt, az erdélyi orosz-osztrák erők fölötti győzelem küszöbön áll.

83 Erdély teljes felszabadításának híre csak a hónap végén jutott el Debrecenbe. A Szerbia irányába történő kiküldetés pedig csupán akkor vált lehetségessé, amikor Perczel Mór vezérőrnagy felszabadította a Bácska nagy részét. Csakhogy, a Zichy-kincsek ügye már március közepétől foglalkoztatta a közvéleményt, tehát egy ilyen magyarázat, már csak az események sorrendje miatt sem elfogadható.

84 Végül pedig, e konstrukciónak Madarász László visszaemlékezései is ellentmondanak. Ő ugyanis soha, még öregkori leveleiben sem ér-