Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Az árverezés és az interpelláció

nem tudnak semmit". Fekete ezt a körülményt azonnal jelentette mind Duscheknek, mind Madarásznak. Valószínűnek látszik, hogy ez a Duschek által Kovács elől bizonyára el nem hallgatott - tény adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy a békepárti képviselők elérkezettnek lássák az időt a Madarász elleni nyílt fellépésre.

46 Az árverés napján, március 17-én délelőtt 11 órakor a képviselőház ülést tartott. Az ülés előtt Kovács és társai elhatározták, hogy zárt ülésen kérnek felvilágosítást az OHB-tól a Zichy-ingóságok ügyében. A zárt ülést kérő ívet Kazinczy Gábor, Kovács Lajos, Gosztonyi János, Bartal György, Farkas Károly, Kandó Kálmán, Zeyk Károly, if]. Bethlen János, Fosztó Ferenc és Luzsénszky János írták alá. Az interpellációt az egyébként lázas beteg Kazinczy Gábor vállalta magára. Kazinczy elmondta, bármi is legyen az OHB véleménye a dologról, ő a Zichy-ingóságokat csak letétnek tekinti, amelyhez mindaddig nem szabad hozzányúlni, míg a törvényes bíróság nem határoz annak további sorsáról. Hozzátette, már csak azért is csodálkozik az árverés miatt, mert „az ingóságok felett oly kényes természetű ügyek fordulnak elé, melyek gyöngédség tekintetéből is javallják, hogy a kormány elhalaszsza a licitációt mindaddig, míg azon körülmények fölvilágosítva nem kendének. Különben a közönség még több gyanút fog keblében táplálni bizonyos egyén iránt". Az utalás egyértelműen Madarászra vonatkozott. Kazinczy interpellációjára először Nyáry Pál válaszolt. Elmondta, hogy az OHB egyhangúlag határozott az árverés mellett, s megtámadta Kazinczyt, mondván, hogy nem érti, mi volt a célja ezzel az interpellációval. Nyáry fellépésének hatására Madarász bátorsága is megjött, s fennhangon követelte, „hogy az egész licitáció kérdése nyilvános ülésbe tétessék által, mert ő azon bizonyos egyén féle szavaktól nem fél, s majd meglátja, micsoda gyanúsítással fognak előállani Kazinczy ék?" Ezek után a képviselőház ülése nyilvánossá alakult át. Kazinczy a nyílt ülésen megismételte interpellációját, „vajon a Közlöny mai számában megjelent hirdetésben foglalt különbféle ingóságok (...) egy részét teszik-e a gróf Zichy Ödöntől elfoglalt vagyonuknak?" A kérdésre Madarász igennel felelt, de hozzátette, hogy a hirdetménybe hiba csúszott, mert az árverés „az eladási összeírás szerint fog megtörténni, amiben pedig drágasági ékszerek nem találtatnak. így nem tudom, minő hibából csúszhatott be az, hogy arany és ezüst ékszerek sat." Elmondta, hogy a Zichy-javakhoz tartozó nemesfémtárgyak egy részét már beolvasztották, s ezek teszik alapját „az arany és ezüst hipotéka banknak", a többiek pedig, „melyek becsük által figyelmet érdemlők, és melyek inventáltattak [leltároztattak - H. R.], el vannak rakva, letéve inventálás