Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy- gyémántok - Fejér Megyei Levéltár közleményei 17. (Székesfehérvár, 1994)

Az árverezés és az interpelláció

mellett, és bepecsételve a pénzügyminisztériumnak áltáladandók". Ezért nem érti az interpelláció célját, mert ő - bár ismeri némileg az európai parlamenti szokásokat - árverést a parlamentben tárgyalni még sohasem hallott. Kazinczy válaszában azzal érvelt, hogy Zichyt ugyan elítélte a haditörvényszék, de vagyonának elkobzásáról nem intézkedett. Úgy vélte, hogy az árverésnek semmi értelme, mert ha különösebb értékkel nem bíró tárgyakat adnak el, akkor az ország mit sem nyer értékesítésük által, annál is inkább, mert az elárverezett tárgyakért csak papírpénzt kap. ,Jíz elárverezésnek az lesz a következése, hogy az ellenség egyikét is, másikáét is elkobozza, és nyomorúságot teremtünk elő, s oly terrénumra visszük működéseinket, melynek veszélyes következései lehetnek". Madarász válaszában elmondta, hogy szerinte a kérdést ketté kell választani. Az elvi kérdés az, joga van-e az államnak elárverezni Zichy ingóságait. A gyakorlati kérdés az, érdemes-e ezeket a javakat árverésre bocsátani. Az első kérdésre válaszolva úgy vélte, rendkívüli időkben az államnak joga van rendkívüli intézkedésekre. Hiszen a vésztörvényszéki határozat meghozatalakor sem voltak tekintettel a hagyományos bírói szervek hatáskörére. A második kérdésre térve elmondta, hogy az OHB úgy határozott, Zichy arany és ezüst ékszereit a papírpénz kibocsátási alapra fekteti. Elmondta, hogy az árverésen az állam jóval többet kaphat az arany-, ezüst- és drágakő díszítéseiktől megfosztott ruhákért és más használati tárgyakért, mint normális körülmények között. A Madarász után felszólaló Bezerédj István elvkérdésnek tekintette az ügyet. Úgy vélte, hogy minden vagyonelkobzás eleve törvénytelen és rossz, s ezért azt javasolta, a képviselőház mondja ki, „miszerint nem helyesli és nem akarja, hogy ezen árverelés megtörténjék"'. Az őt követő Dobolyi Sándor Madarász érvelését pártolta. Dobolyi után Nyáry Pál szólalt fel, s kormány kérdésnek - tehát bizalmi kérdésnek - minősítette az ügyet. Úgy vélte, hogy miután az állam már amúgy is Zichy javainak „birtokába tette magáf ', a kérdés feletti vitának nincs értelme. Ha e javak kezelését egyszerű zárgondnokságnak tekintik, az államnak, mint zárgondnoknak joga van a „res servando non servabiles" (megtartva el nem tartható dolgok) eladására. Az OHB ebben az értelemben határozott az árverésre kerülő tárgyakról. Ebből a szempontból pedig teljesen mindegy, mit fog tenni az ellenség. Nyáry után Kovács Lajos kért szót, s ismét a Zichy-javak letét-jellegével érvelt az árverés megtartása ellen. Nyáry válaszában elmondta, hogy az állam nem letétként vette át e javakat, de ha a Zichy-örökösök igényt tartanak rájuk, eljárást indíthatnak a fiskusnál az állam ellen. A Nyáryt