Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

A Fejér megyei olvasótársaság

1842 márciusában nyitotta meg üzletét Pesten. Azt is tudjuk, hogy Geibel vidékre is kiterjesztette tevékenységét: személyesen „beutazta a vidék népesebb s intelligensebb városait, hogy az ott tengő könyvkötőket s kereskedőket commitenseinek (ügyfeleinek) összetoborozza."

166 Székesfehérváron ekkoriban mindössze egy könyvkereskedő működött Rader Alajos (1788-18??), aki 1822-ben kapott erre helytartótanácsi engedélyt. Eredeti mesterségét, a könyvkötést is folytatta. Könyvesboltjáról nem sokat tudunk, tudjuk viszont, hogy a m. kir. egyetem kiadványait csak ő kapta meg terjesztésre a városban,

167 hogy idegen nyelvű könyveket is tartott raktáron, és hogy a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratot több évig három példányban fizette elő, feltehetőleg eladás céljából. Amikor Geibel megnyitotta pesti üzletét, Rader „könyveit Geib[e]l Károly pesti könyvtárostól hozta", vagyis ezek szerint ő volt Geibel bizományosa Székesfehérváron.

168 A gyarapítás módjáról csak feltevéseink, illetve közvetett bizonyítékaink vannak. Feltételezzük, hogy rendszeresen használták Heckenast Gusztáv Bibliographiai Értesítő című füzetét, amely 1840-től havonta közölte a megjelent könyv- és periodikaanyagot, 1841-től pedig a „Régebbi honi literaturá"-t is hozta. Az olvasótársaság katalógusa és az Értesítő összevetése során számos műről feltételezhető, hogy ily módon szereztek tudomást azok megjelenéséről. Az olvasótársaság nyomtatott katalógusában több könyvkereskedői és kölcsönkönyvtári katalógus is szerepel (a letétekből került az állományba), ami arra utal, hogy a tagok maguk is tervszerűen gyűjtöttek könyvet, és ezt a „tudományukat" is „bevitték" az olvasótársaságba.

169 III. 4.3. Az állomány elhelyezése Az állomány elhelyezésére, a raktározás módjára is a fennmaradt könyvek utolsó lapján található, betű(k)ből és számokból álló „jelzetek" utalnak, amelyből a betű(k) talán a szekrényt, a szám pedig a sorrendet határozta meg. (Mindössze egy könyvön maradt meg a könyv gerincén egy címke, amelyen feltüntették a számot, így csak feltevésről beszélhetünk.)

170 A betűk A-tól Z-ig terjednek, s általában b vagy k kiegészítést is kaptak. Ez utóbbiak feltehetőleg a főkönyvtár és kültárak anyagát különböztették meg. A betűk nem mutatnak egyértelmű tartalmi megkülönböztetésre, mivel az azonos jelzetű könyvek egy-egy csoportjában mindig található oda nem illő tétel.

171