Murányi Lajos: A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája; A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) - Fejér Megyei Levéltár közleményei 16. (Székesfehérvár, 1993)

Kulturális élet Székesfehérváron a XIX. század első felében - A közoktatás

A megye földbirtokainak nagy része az arisztokraták tulajdonában volt; a „Zichy, Batthyány, Esterházy, Lamberg, Luzsénszky, Cziráky, Károlyi és Urményi családok kiterjedt dominiumokkal rendelkeztek." Az előszállási uradalom, amelyet a zirci apátság kormányozott, és József nádor alcsúti birtoka emelkedett ki szervezettségével a többiek közül. A reformországgyűléseken felvetődött kérdések nyomán a „lakosság 5,6%-át kitevő nemesség soraiban polarizálódás következett be. A nagybirtokosok, elsősorban a Batthyány család tagjai és a középbirtokosok körében terjedtek a reformkor eszméi."

34 Az „ellenzéki nemesség vezetői a középbirtokosok, a nemesi származású ügyvédek voltak, tömegerejüket pedig a társadalmi átalakulás szükségességét felismerő közbirtokosok adták". így Alapon Salamon Lajos és György, Rácalmáson Modrovich Ignác. A konzervatív auükusok „gr. Zichy Ödön - valójában Eugen (Jenő) - és gr. Cziráky János vezetésével tömörítették a társadalmi haladást ellenzők táborát".

35 A harmincas és negyvenes évek tisztújításai és követválasztásai során többször összecsapott egymással a két tábor. 1.2. A közoktatás A hosszú, békés időszak a város lassú kulturális felemelkedését is magával hozta. A XVIII. században a lakosság összetételének megfelelően két alsófokú iskola működött a városban: egy magyar és egy német. A város jezsuiták által alapított gimnáziumában, amely 1724től folyamatosan működött, a század utolsó harmadában olyan kiváló tanárok munkálkodtak, mint Pray György, Baróti Szabó Dávid, Ányos Pál, Virág Benedek, Benyák Bernát. A kiemelkedő tanítványok sorát Fejér György történetíró, Horvát István történész nyitotta meg. A XIX. század elején Vörösmarty Mihály, Szalay László, Reguly Antal - hogy csak a legjelentősebbeket említsük - tanultak itt. A magyar nyelv ápolása már a XVIII. század végén, a pálos rendiek alatt megkezdődött. A ciszterciták, akik 1813-ban vették át a gimnáziumot, már az alsóbb osztályokban is magyarul oktattak. A vármegye területén az alsófokú oktatás a felekezetek irányítása alatt működött.

36 (1770-től van adatunk görögkeleti, az 1840-es évekből izraelita felekezeti iskolákról is.) A reformkorban a város is nagy gondot fordított az oktatásra; a tanítókat kinevezésük előtt „próbá"-nak vetették alá, foglalkoztak a leányok oktatásával stb.

37