Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Abonyi István: Lánczos Kornél eredményei a relativitáselmélet területén

gásegyenletek is csak hasonló határesetben fogják reprodukálni a newtoni mozgástörvényeket. Az ARE miatt lesznek tehát úgynevezett poszt-newtoni korrekciók. A pontszingularitásnál bonyolultabb esetet véve figyelembe 1938-ra Einstein és két munkatársa, B. Hoffman és Leopold Infeld segítségével véghezvitte a mozgásegyenletek előállítását a téregyenletekből. Hatalmas munka volt ez, publikációja is sajátos módon történt. Az Einstein-Infeld-Hoffman-mű [18] alapjául szolgáló számításokat teljes terjedelemben nem is közölték, a részletes kéziratot a Princeton Institute of Advanced Studies könyvtárában helyezték letétbe. További évek erőfeszítései E. Scheidegger számára lehetővé tették, hogy az egész számítást már egy aránylag rövid dolgozatban [191 nyilvánosságra hozza. Hasonló programon dolgozott V.l. Fock [20], más közelítő eljárást alkalmazva. Később még további eljárási egyszerűsítésekkel N.M. Petrova hozta nyilvánosságra [21] az eredményeket. Valamennyien Lánczos Kornélnak a módszerét használták, amit a gravitációs egyenletek egyszerűsítése érdekében - a koordinátarendszer-választás szabadságának fenntartásával, tehát az általánosság megszorítása nélkül - vezetett be. Olyan koordinátarendszert használtak ugyanis, melyben a metrika egyes kulcsfontosságú kifejezései d'Alembert-típusú hullámegyenletnek tesznek eleget [3]. Ezt a könnyítő feltevést és módszert a mozgásegyenlet-probléma irodalma a harmonikus koordináták módszere néven emlegeti, gyakorlatilag anélkül, hogy Lánczos Kornélra, illetve a [3] munkájára hivatkoznának. Az a mozzanat, ami a mozgásprobléma tárgyalásához vezet, az energia-impulzus-tenzor divergenciamentessége, gyakorlatilag az Einstein-tenzor divergenciamentességének közvetlen folyománya. Ez a Bianchi-azonosság a görbületi tenzor szimmetriatulajdonságán alapul. A kiterjedt test problémáját az Einstein-Infeld-Hoffmanmódszerrel csak úgy sikerült tárgyalni, hogy feltették, a részecske belvilágának nem lehet szerepe a mozgató erő meghatározásában, majd a távolság reciprok hatványai szerint haladó sorfejtést hajtottak végre. Lánczosnak már 1930-ban sikerült megmutatnia [16], hogy az általános relativitáselméletből egy részecske newtoni mozgásegyenlete levezethető az általánosított Gauss-tétel segítségévelés rámutatott arra, hogy a mozgásegyenlet leszármaz-