Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Abonyi István: Lánczos Kornél eredményei a relativitáselmélet területén

egy transzlációt, egy rugalmas deformációt és forgatást tartalmaz, amiből a transzlációra vonatkozóan a geodetikus vonalon való mozgás elvével azonos következtetésre juthatunk. „Nem az anyag viszi magával az erőteret, hanem az erőtér sodorja magával az anyagot" - mondta Lánczos. A részletes elemzésben kimutatta, hogy a háttér egyértelműségét az az eljárás biztosította, amelyet korábbi írásában [4] már elemzett és amiben a számítások során a speciális előnyökkel kecsegtető koordinátarendszert alkalmazta. 1927. november 24-én mutatták be Einstein egy dolgozatát a Porosz Tudományos Akadémia ülésén [151, melyben már hivatkozik Lánczos [14] munkájára is, és részletesen kifejti a gravitációs pontszingularitás mozgásegyenletének meghatározását. Most azzal a kiegészítéssel, hogy a szingularitásnak elektromos töltést is tulajdonít, az anyagi tenzorban pedig a külső (háttér) elektromágneses erőtér járulékait is figyelembe veszi. Az eredmény: a töltött részecske Newton-Lorentz-féle mozgásegyenlete. A módszer tehát működőképes, nemcsak egyedül a gravitáció, hanem más - nemgeometrizált - erőterek társaságában is. Ezzel tehát lendületes kezdetét vette az ARE olyan belső egységének feltárása, melynek végeredménye - több évtizedre kinyúló kutatások után - az lett, hogy ma az ARE-t első sorban a klasszikus szóhasználat értelmében, a tér, az idő, a gravitáció és a mozgás általános elméletének tekintjük. (A megfogalmazás V.l. Fock szavaival történt, aki a mozgástörvénynek téregyenletekre való visszavezetésében szintén nagy érdemeket szerzett.) E kutatások alapvető nehézsége éppen abban rejlik, hogy a nemlineáris parciális differenciálegyenletekben hogyan lehet értelmesen elválasztani azt az anyagdarabot, aminek a mozgására kíváncsiak vagyunk, a többi anyagtól - úgy, hogy az egymásrahatás leírása értelmes esetekre realizálható és gyakorlatilag végigszámolható is legyen. Ahogyan a klasszikus newtoni mechanika sem állhatott meg a tömegpont modelljénél, hanem előre kellett haladnia a pontrendszer után a kiterjedt - makroszkopikusan összefüggő - modellelrendezések esetei felé, úgy kell majd az ARE-ben is eljárni. S az már előre világos, hogy ha az ARE a newtoni gravitációelméletet csak gyenge tér közelítésben reprodukálja, akkor az ARE téregyenleteiből levezetett moz-