Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Marx György: Lánczos Kornél (1893-1974)

tapasztalás meghökkentően sikeresnek igazolt egy olyan területen, ahol Thomson, Rutherford, Bohr kudarcot vallott. De ez már gyökeresen más volt, mint az addig tanult, folytonos térkoordinátákra vonatkozó Newton- és Maxwell-féle differenciálegyenletek. Einstein keményen kritizálta a kauzális folytonosságot véletlen kvantumugrásokká átértékelő, helyméréskor az állapotfüggvényt végtelen gondolatsebességgel összerántó kvantummechanikát. Lánczos Kornélnak írta: - „Nem könnyű belepillantani az Úristen kártyáiba. De hogy ő kockát vetne vagy telepatikus eszközöket használna - ahogy azt a jelenlegi kvantumelmélet sejteti - egy pillanatig sem tudom elhinni. " (Facsimile. Einstein-archívum 15294.) - Bohr egyik alkalommal így vágott vissza Einsteinnek: - „Hagyd már abba, hogy mindig tanácsokat osztogatsz az Istennek!" Ugyanebben az évben, 1925. december 22-én egy másik dolgozatot kézbesített a posta a szerkesztőségnek: - „Heisenberg nagyhatású gondolatmenete úttörő jelentőségűnek tűnik a kvantumkutatás számára. A következetesen diszkrét adatokat használó elmélet csak távolról korrespondeál klasszikus fogalmainkkal. Eleve saját külön útjának vág neki, gyökeresen új értelmet adván a régi szimbólumoknak. Az új alapvetés a kvantumelmélet korábban nem sejtett elmélyítését hozta meg. Itt most azt fogjuk megmutatni, hogy a kvantumelmélet minden eredménye integrálegyenlettel is kifejezhető. Ilymódon annak egy olyan megfogalmazását kapjuk, amely közelebb áll az analitikus módszerekhez szokott fizikushoz, mint a mátrixos ábrázolás. Ezáltal egy kontínuumfelfogáshoz jutunk, amely a diszkrét mátrix-leírással egyenrangúan használható. A két módszer matematikailag teljesen egyenértékű. Ami a kvantumok mélyebb értelmét illeti, nincs kizárva, hogy a mátrix-megfogalmazásnál esetleg értékesebb lesz az integrálos megfogalmazás, hiszen ez utóbbi közvetlenül összeegyeztethető a térelméleti gondolkodással, amitől pedig a mátrixos megfogalmazás teljesen idegen. " Mindezt Lánczos Kornél írta le és valósította meg 1926-ban a Zeitschrift für Physik által közölt tanulmányában, egy hónappal megelőzve Erwin Schrödinger differenciálegyenletre alapozott hullámmechanikáját. (Az utóbbit a konzervatívabb Annalen der Physik közölte.) Schrödinger az elkent elektronnak mint rugalmas anyagnak akusztikai sajátrezgéseiként vélte