Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Lánczos Kornél: Einstein és a jövő

formájában. Ez az F ik most kielégíti a nyolc Maxwell-féle vá­kuum-egyenletet. Továbbá ezek az egyenletek levezethetők a szokásos Lagrange-függvényből: És ezután a Noether-féle teoréma segítségével levezethetjük az elektromos részecskére ható Lorentz-féle erő kifejezését. Szinte csodával határos, hogy ilyen módon tisztára logikus úton le tudjuk vezetni az egész makroszkopikus elektromág­neses jelenségkört, dacára annak, hogy semmit nem tettünk bele az alapfeltevésekben, amely egy ilyen eredményt előre látott volna. Nem jártunk úgy, mint a varázsló, aki a kalapba előre betett nyulat veszi elő. Tekintsük át nagy vonalakban, hogy mit csináltunk! Kiindultunk egy teljesen meg nem ha­misított, tehát pozitív définit, valódi Riemann-féle geometriá­ból. A téregyenletek levezetésére használtunk egy variációs elvet, mely dimenzió nélküli, tehát a hosszúságegységtől független mennyiség minimalizálását követeli. Azután a hul­lámmechanikai jelenségek tekintetbevételével rájöttünk, hogy nem lehet a világegyetem alapgeometriáját olyan tükör­szerű simasággal feltételezni, mint azt a Minkowski-féle sík­vonalelem szuggerálná. Ez arra vezetett, hogy egy rendkívül fodrozott hullámjellegű kristályszerű struktúrát tételezzünk fel, amelynek a rácsállan­dója olyan kicsiny, hogy csak a konstans középértékek jönnek figyelembe. Ez veszi át a Minkowski-háttér szerepét. Ilyen kö­rülmények között a Riemann-tenzor matematikája rendkívül megváltozik, mert azok a tagok, melyek Einstein gravitációs elméletében fontos szerepet játszottak, most teljesen a háttér­be szorulnak, míg a kvadratikus tagok igen magas rezonancia­állandókra vezetnek. De amit a valóságban megfigyelünk, az nem ez a rács, hanem ennek egy gyenge (tudniillik kis frek­venciájú) perturbációja. Ezen perturbáció számára az alap met­rika bizonyos formáló faktorokat állít rendelkezésünkre, de ezek egyáltalán nem g ik mennyiségek. Ezért teljesen megfeled­kezhetünk a Minkowski-féle vonalelemről és feltehetjük, hogy a geometria valóban Riemann-féle, tehát pozitív définit. Ez logikai szempontból roppant előnyös, míg fizikai szempontból erősen kérdőjeles, mert hiszen még a kauzalitás problémáját is

Next

/
Thumbnails
Contents