Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)
Lánczos Kornél: Einstein és a jövő
kétségbe vonja. Azután láttuk, hogy a skaláris Regy rendkívül magas értékű konstans, de a vele egyenértékű P ik tenzor skalárja zérusra normalizálható. Ez azonban azt jelenti, hogy az alapgeometria nem lehet teljesen izotropikus, vagyis 4 + 0 szimmetria helyett egy 3 + 1 szimmetriát kell feltennünk, habár a 4 + 0 szimmetria csak kevéssé van megzavarva. Azonban a fontos az, hogy a domináló négyszeres szimmetria a perturbáció szempontjából teljesen látens marad, míg a csekély eltérés ettől a szimmetriától tényleg Minkowski-féle jelleggel bír. Ezután az anyagi tenzor divergenciamentességéből és a skaláris P = 0 egyenletből a perturbációs metrika számára egy vektoriális és egy skaláris feltételt tudunk levezetni. Ez fizikailag azt jelenti, hogy kapunk egy vektort, amelynek komponensei kielégítik a hullámegyenletet és Lorentz-feltételt - ebből pedig az egész makroszkopikus Maxwell-Lorentz-féle elektromágneses térelmélet levezethető. Tehát a világegyetem racionális struktúrája eddig el nem képzelt mértékben jelentkezik, és én ezt az elméletet az Einstein-féle elmélet legdicsőbb győzelmének tartom - még akkor is, ha Einstein maga, a saját szemével nézve ezt az elméletet, nem tudta volna a magáévá tenni. Mindamellett nem vagyok annyira rövidlátó, hogy azt állítanám, ez az elmélet már az utolsó szó az „egyesítő térelméletek" világában. Hiszen ehhez sokkal több kell, mint a makroszkopikus elektromosság és a gyenge gravitációs terek elméletének logikus levezetése. Ha túlmegyünk a lineáris perturbáción és a kvadratikus megközelítés problémájával állunk szemben, akkor még annyi nehézség merülhet fel, hogy nincs jogom állítani, hogy ez az elmélet a kvantummechanikai problémákkal és az elemi részecskék problémakörével is képes lesz megbirkózni. Én ezt valószínűnek tartom, de erre semmi objektív bizonyítékom nincsen.
