Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

Ez július 23-án volt, délután újra a pockingi SS-táborba vittek bennünket. Az ismeretlen elég rossz állapotban volt. A gépkocsin menet közben bemutatkozott. Megtudtuk, hogy SS-dandárvezető, tehát német tábornok. Pockingből hozták kihallgatásra és lefényképezték minden oldalról. Egy napja nem evett, a maradék amerikai kenyeret odaadtuk neki. Pockingban, először az amerikaiak átvettek bennünket és a tiszti épületben helyeztek el, magyar kísérőtársammal egy szobában. Az elszállásolásunknál a német tábornok már közreműködött. A pockingi SS-tábor azelőtt alumíniumgyár volt, és különböző nagyságú barakkokból állott. Zuhanyozóval is rendelkezett. Szervezett német életet találtunk. Voltak csoportok és alcsoportok, német belső fegyelem létezett, ezt a legidősebb német parancsnok, az SS-tábornok tartotta. Még a tolmácsoknak is, akik különben kiskirályok voltak, parancsolt. Végeredményben a táborban az történt, amit a tábornok jónak látott. A tábor melegágya a náci gondolatnak. Itt még „Heil Hitler"-rel köszöntötték egymást. Pedig az amerikaiak ilyen táborba zárást épp a náci gondolat kiirtása érdekében tették. A táborlakók legtöbbje a fegyveres-SS tagjai voltak. Még ezen időben is büszkék arra, hogy mik voltak. Nem azonosították magukat az általános (politikai) SS-szel. Rendes hadseregnek tartották magukat. Az SS-hez a belépés eleinte önkéntes alapon, alapos válogatás után történt, csak a végén soroztak. Szerintük a fegyveres-SS mindig kiválóan és hűségesen harcolt, átszökő közöttük soha sem akadt. A német összeomlás után közvetlen, akiknél a győzők SS jelt találtak, egyszerűen agyonlőtték. Az SS-t, ilyen táborban, ahova minden volt német katona került, eleinte keverték a német hadseregbeliekkel. Később különválasztották őket. A hadseregbelieket előbb elbocsátották. A fegyveres-SS volt tagjait kényszermunkára akarták az amerikaiak alkalmazni, fokozatos elbocsátás mellett. Az SS-tábornok családja is teljesen szét volt szórva, egy-egy része angol, amerikai és orosz megszállt területen élt. Ő maga nemrég szökött át az orosz zónából. Szerinte az angolszászok politikája a németekkel szemben teljesen rossz. Ahelyett, hogy a német népet magukhoz édesgetnék és megszerveznék, az oroszok karjaiba hajtják őket. A táborban tiszt és közkatona keverve volt. Sok magyarországi sváb, akik amiben lehetett támogattak. Akadtak a táborban félkezűek és féllábúak, lényeg az volt, hogy valamikor, mint katonák szolgáltak. A magyarországi sváb és az erdélyi SS-ekkel sokat beszélgettem. Az alábbi beszélgetés érdemes a feljegyzésre. A sváb SS: „Hát mi most volksdeutsch-ok földönfutókká váltunk. Nincsen se hazánk, se otthonunk. Itt kinéznek minket. Régi otthonunkba nem mehetünk. Pedig csak a vér szavának engedelmeskedtünk. Hűek maradtunk fajunkhoz. Ennek, ilyen megmozdulásából nem vonhattuk ki magunkat". Válaszom: „Ez igaz. De Önök nem hallották meg a rög szavát, melyen századokon át éltek. Ez olyan jólétet biztosított önöknek, mint Németországban kevésnek. Önök hűtlenek lettek államukhoz, melyben éltek és