Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
V. Végakkordok
jelvényekkel, minden rendű és rangú, púposok, félkarúak vagy féllábúak.Nők kb. 100-an lehettek, akik a pártban valamilyen szerepet játszottak. Akadt mindenfajta nő, csinos, jól nevelt, egészen fiatal, öregebb. Sok fiatal nő ellen panasz is hangzott el, hogy hancúroztak és jóban voltak az amerikai őrökkel. A németek ezért nagyon haragudtak és szégyenkeztek. A német vezérezredes, a vezérkari tisztek és mások többen, méltóságteljesen viselték sorsukat. De nagyon sok fogoly letört, a talajt a lábuk alól elvesztették. Az egyik öngyilkos lett, felvágta az ereit, mert úgy hallotta, Csehszlovákiának ki akarták adni. Volt a német foglyok között egy, aki az első időben a fürdésnél és borotválkozásnál mint nagyhangú felvigyázó működött, sőt, cellakutatásoknál is közreműködött. Később eltűnt, az alábbiakat hallottam, mint jellemzőt róla. Még a békevilágban, 15 évre elítélt fegyenc volt, majd koncentrációs táborban lett felügyelő, mint ilyen, zsidót ölt, végül fegyházunkban egy szemlélő zsidó felismerte. Annyira bennfentes és bizalmasa volt az amerikaiaknak, hogy a parancsnok változásnál, az új fegyházparancsnoknak bemutatták. Az egyik nőről kisült, hogy szintén felügyelő volt egy koncentrációs táborban. A másik Gestapo-alkalmazott volt valahol. Magyarok is voltunk vagy 50-en, nyilasok és nem-nyilasok. Élünkön Beregfy vezérezredessel, a nyilas honvédelmi niniszterrel. Volt közöttünk főispán, csendőrtiszt, miniszteri tanácsos, ügyész, pénzügyi főtanácsos, mechanikus és díjbirkózó. Beregfy nagyon letört. Szerinte, ő csak jót akart, a németek becsapták, október 15-e nem volt jól előkészítve, nem maradt más hátra, mint tovább harcolni. Volt magyar, aki a lepke szerepét játszotta, mert séta közben az egyik magyartól a másikhoz szállt és vitte a rémhíreket. Akadt továbbá a fegyházban szlovák csendőrtábornok, holland nemzetiségű, lengyel család, németekkel együttműködő orosz, sőt, amerikai is, aki büntetését töltötte le. A cellából való kijutásnak még egy lehetősége volt, ha valamely munkára lettünk beosztva. Ilyen munka burgonyahámozás és a folyosótakarítás lehetett. Ez lehetővé tette az egymással való érintkezést. A cellában gondolataimat főleg az foglalkoztatta, hogy miért vagyok zár alatt, mi a vád ellenem. Gondoltam mindenre, hogy rossz volt az igazolványom, nagy nácinak tartottak, pálinkát mértem ki, stb. De akkor talán kihallgattak volna! Miután ez nem történt meg, megerősített abban, hogy lefogásommal és fogvatartásommal tisztán csak az auschwitzi bosszú játszott szerepet. Ezen feltevésemet igazolják és megerősítik feleségemnek később elmondott tapasztalatai. Pedig minden héten kértem a kihallgatásomat, de eredménytelenül. Nem tudtam elképzelni, hogy kultúrállam cellában, zár alatt tart, mint egy rablógyilkost, kihallgatás, vádemelés, jogvédelem és ítélet nélkül, teljesen tehetetlenül. Az elítéltnek legalább megszabott ideje van. Mi van a feleségemmel és a családommal? Mi M'ijyarors'ág sorsa? Mindez nem emelte hangulatomat. A tolmács a közeli kihallgatás* ^lehette.