Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

jelvényekkel, minden rendű és rangú, púposok, félkarúak vagy féllábú­ak.Nők kb. 100-an lehettek, akik a pártban valamilyen szerepet játszottak. Akadt mindenfajta nő, csinos, jól nevelt, egészen fiatal, öregebb. Sok fiatal nő ellen panasz is hangzott el, hogy hancúroztak és jóban voltak az amerikai őrökkel. A németek ezért nagyon haragudtak és szégyenkeztek. A német ve­zérezredes, a vezérkari tisztek és mások többen, méltóságteljesen viselték sorsukat. De nagyon sok fogoly letört, a talajt a lábuk alól elvesztették. Az egyik öngyilkos lett, felvágta az ereit, mert úgy hallotta, Csehszlovákiának ki akarták adni. Volt a német foglyok között egy, aki az első időben a fürdésnél és borotválkozásnál mint nagyhangú felvigyázó működött, sőt, cellakutatá­soknál is közreműködött. Később eltűnt, az alábbiakat hallottam, mint jel­lemzőt róla. Még a békevilágban, 15 évre elítélt fegyenc volt, majd koncentrá­ciós táborban lett felügyelő, mint ilyen, zsidót ölt, végül fegyházunkban egy szemlélő zsidó felismerte. Annyira bennfentes és bizalmasa volt az amerikai­aknak, hogy a parancsnok változásnál, az új fegyházparancsnoknak bemutat­ták. Az egyik nőről kisült, hogy szintén felügyelő volt egy koncentrációs tá­borban. A másik Gestapo-alkalmazott volt valahol. Magyarok is voltunk vagy 50-en, nyilasok és nem-nyilasok. Élünkön Beregfy vezérezredessel, a nyilas honvédelmi niniszterrel. Volt közöttünk főispán, csendőrtiszt, miniszteri ta­nácsos, ügyész, pénzügyi főtanácsos, mechanikus és díjbirkózó. Beregfy na­gyon letört. Szerinte, ő csak jót akart, a németek becsapták, október 15-e nem volt jól előkészítve, nem maradt más hátra, mint tovább harcolni. Volt magyar, aki a lepke szerepét játszotta, mert séta közben az egyik magyartól a másikhoz szállt és vitte a rémhíreket. Akadt továbbá a fegyházban szlovák csendőrtábornok, holland nemzetisé­gű, lengyel család, németekkel együttműködő orosz, sőt, amerikai is, aki büntetését töltötte le. A cellából való kijutásnak még egy lehetősége volt, ha valamely munkára lettünk beosztva. Ilyen munka burgonyahámozás és a folyosótakarítás lehe­tett. Ez lehetővé tette az egymással való érintkezést. A cellában gondolataimat főleg az foglalkoztatta, hogy miért vagyok zár alatt, mi a vád ellenem. Gondoltam mindenre, hogy rossz volt az igazolvá­nyom, nagy nácinak tartottak, pálinkát mértem ki, stb. De akkor talán kihall­gattak volna! Miután ez nem történt meg, megerősített abban, hogy lefogá­sommal és fogvatartásommal tisztán csak az auschwitzi bosszú játszott szere­pet. Ezen feltevésemet igazolják és megerősítik feleségemnek később elmon­dott tapasztalatai. Pedig minden héten kértem a kihallgatásomat, de eredménytelenül. Nem tudtam elképzelni, hogy kultúrállam cellában, zár alatt tart, mint egy rabló­gyilkost, kihallgatás, vádemelés, jogvédelem és ítélet nélkül, teljesen tehetet­lenül. Az elítéltnek legalább megszabott ideje van. Mi van a feleségemmel és a családommal? Mi M'ijyarors'ág sorsa? Mindez nem emelte hangulatomat. A tolmács a közeli kihallgatás* ^lehette.

Next

/
Thumbnails
Contents