Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
V. Végakkordok
Az amerikai katonát csak fogságom alatt ismertem meg. Lehet, hogy ezért elfogult vagyok velük szemben, és csak őrökkel kerültem össze. Az amerikai katona nem tett rám, a mi szemünkkel nézve, katonás benyomást. Mint őr kiabált, énekelt, fütyült, rádiózott, leányokkal hancúrozott. A tiszt elzárta magát, nem mutatkozott. Lehet, hogy az amerikai fegyelemnél csak a maradéktalan parancsteljesítés a fontos. Az amerikai katona élelmezése és ruházata minden képzeletet felülmúlt. Az amerikai katonák azonban kizárólag csak őrzőink voltak, az ügyeinket, mint később megtudtam, kizárólag „németül is tudó amerikaiak" intézték, teljhatalommal. Az első cellatársammal természetesen sokat beszélgettünk, vitatkoztunk, és az alábbi feljegyzésre érdemes, kérdések vetődtek fel. Meg kell említenem, hogy a volt német cellatársam jogvégzett volt. Megkérdeztem tőle, hogy miért vetette magát a német nép a nemzetiszocializmus karjaiba? Szerinte a versailles-i békeszerződés 160 után ez volt az egyedüli párt, mely nemcsak ígért, de adott is, erőt mutatott, szétrobbantotta a békeszerződés béklyóit, a munkanélküliséget megszüntette, aránylagos jólétet teremtett. Ezért szimpatizált ezzel a párttal a német nép, átadta neki az összhatalmat, míg maga a nép lassan tehetetlenné vált. A rosszról és a bűnről a nép biztosat nem tudott, a zsidóügyet a nép többsége nem helyeselte. Elnézte ezt, a sok jó mellett kényszerből, miután már nem volt hatalma. Egy másik kérdésem is volt hozzá, menyire bűnös a német nemzetiszocialista vezetőség a történtekért? Szerinte súlyos, bűnös felelősség terheli őket. Mert szerencsétlen háborúba vitték a népet, az előtt és az alatt rosszul vezették az országot, a német népet a jelenlegi helyzetbe hozták, és mert embertelenségek történtek, amiről a német nép zöme pozitívat nem tudott. Felelősségük azonban csak a német néppel szemben áll fenn. Hibásak és bűnösök továbbá a párthoz nem tartozó vezető személyek is (polgári miniszterek, vezető katonák). Nem igyekeztek a Führert befolyásolni, nem csaptak az asztalra és végül, ha kellett, nem vonták le a konzekvenciákat. Borzasztó a német vezetők felelőssége, hogy a nemzetet félrevezették és ilyen helyzetbe hozták. Ezért a német nép haragja ellenük van, megszállottak voltak. Szerinte a győző jogilag csak azt a legyőzöttet ítélheti el bíróilag, aki a háborús jog ellen vétett. A háborúért magáért a győző nem ítélheti el a legyőzött ellenfél vezetőit. Minden népnek joga van fegyverhez nyúlni saját érdekében, ha más kiutat nem talál. Viseli azonban egy vesztett háború következményeit. Ez így volt a múltban és így lesz a jövőben is. Az elkövetett embertelenségek megtorlásaként pedig csak a német nép ítélkezhet. A szövetségesek ezzel szemben új jogi elgondolást léptettek életbe. Vád alá helyezték a német vezetőket és egyeseket magáért a háborúért és az embertelenségek miatt. A legyőzött tömeget pedig kollektíván vonták felelősségre ugyanezen bűnökért. Ezt az elgondolást bevezetni igen nagy felelősséget jelent. Ez visszavághat a jövőben, precedenst jelent, ez eddig a hadijogban