Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

re, bár ez tilos volt, a hírek kicserélésére, az ismerkedésre és a cserélgetésre. A cellákból való kijutás igen szertartásosan ment végbe. A séta kikövezett kí­gyóvonalon, libasorban, a kb. 40x50 m nagyságú, erős falakkal és őrszemek­kel körülvett udvaron folyt le. A kígyóvonal hossza kb. 400 m-t tehetett ki. A séta alatt beszélgetni nem volt szabad, ezt a tilalmat hol szigorúbban, hol enyhébben kezelték. A beszéden ért foglyot a sarokba állították. A sétaudvar egyik oldalán templom állott. Ebben egyik sétánk alkalmával orgonázás folyt. Ez a fogoly asszonyainkat, főleg oroszokat, - mert ilyenek is voltak ­sírásra kényszerítette, a templom ajtajában állva maradtak és leborultak. Ér­dekes, hogy az amerikaiak fogságom alatt sohasem vittek templomba. A nap fő eseményei az étkezések voltak. Ehhez kisebb zománcozott, fehér tálat és kanalat kaptunk. Eldugott zsilettpengénk is volt, amivel a szükséges elvágá­sokat végeztük. Az első napokban jó pótlást jelentett a magammal hozott és a cellába felengedett élelmiszer, melyet még Osterhofenben kaptam és cella­társammal természetesen megosztottam. Az étkezés eleinte tisztán német ere­detű és igen silány volt. Nem becsülöm többre, mint napi 1000 kalóriára. Később az étkezés amerikai pótlékokkal feljavult. Egész napra 15 dkg kenyér járt. Állandóan éhesek voltunk és mindjobban kiéhezettek lettünk. A szemek tágra meredtek, ha burgonyát láttunk. Az étkezés kiosztását a cellaajtó kis ablakán át, ételkihordó foglyok végezték. Ezek a kondérral, melyet lestünk, celláról cellára jártak. Általában 8-10 naponként fürödhettünk és borotválkozhattunk. A fegyház zuhanyozójába, a cellában levetkőzve, vonultunk. Három percig lehetett két ember a zuhany alatt. A borotválkozás az amerikaiaknál nem egyöntetűen volt szabályozva. Általában mindenhol, már zárt helyen, előtte is, utána is, a borotválkozó felszerelés megtartását engedélyezték. Csak a straubingi fegy­házban tiltották ezt el. Itt, a fürdőhelyiségben egy csoport szappanozta ma­gát, majd borotválkozott, az ottlévő amerikai zsilett-készülékekkel. Ezek pengéjét bennfentesek állandóan élesítették. Minden időre ment, úgyhogy képünk a borotválkozás után csatatérhez hasonlított. Sem a fürdés, sem a borotválkozás nem ment német bennfentesek gorombáskodása nélkül. Ha valaki beteg lett, az amerikai őrnél való jelentkezés után, német orvos vizs­gálta meg a cellában, csak úgy tessék-lássék. Tetűt az amerikai őrök irtották, ahol kellett, egyszerű lefújással, valószínűleg valami Gesarol-félével. Kiüté­ses tífusz ellen háromszor oltottak minket. Mosni a cellákban mostunk, ott is teregettünk. Olló időnkint került a cellákba, oly módon, hogy egy ollófele­lős végigjárta ezzel az eszközzel azokat. A fegyházban mindenféle nemzeti­ségű fogoly akadt. Férfiak és nők is, számukat kb. 300-400-ra becsültem. Saját bemondása szerint általában senki sem volt bűnös, semmi sem volt azelőtt, nem tudta miért van a fegyházban. Többségben a németek voltak, hogy milyen elbírálás szerint kerültek a fegyházba, nem tudtam megállapíta­ni. Akadt: német vezérezredes, vezérkari, hadseregbeli, SS-tisztek, polgáriak (közigazgatási tisztviselők), pártfunkcionáriusok, párttagok, különböző párt-

Next

/
Thumbnails
Contents