Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

kai katonai rendőrség intézte, tudni akartam mivel vádoltak, nem hittem, hogy vád nélkül is fogva tartsanak. Puhatolódzásaim eredménytelenek maradtak. A gazdászati főhadnagy megkísérelte, hogy külön bírálják el, de nem sikerült. A németek nem jó szemmel nézték azt, hogy kiszabadulni igyekeztem. Ebben nem támogattak. Azt szerették volna, hogy csak üljek velük együtt. Egy nap az a hír bukkant fel, hogy Pockingból hamarosan elkerülünk. Augusztus 2-án, reggel, 10. napi kényszertartózkodás után, tényleg előálltak tehergépkocsik és felraktak jó néhányunkat. Nagyon örültem, mert reméltem, hogy hamarosan kihallgatnak. Tehergépkocsinként kb. 40 főt raktak fel csomaggal együtt, úgy, hogy azok zsúfolásig megteltek, csak állni lehetett. Volt közöttük nő is, akinek az volt a bűne, hogy tanárnő volt a német leányok szövetségében. Újra az osterhofeni csendőrőrsnél kötöttünk ki. Ezt természetesen még aznap cédulák segítségével a közelben lakó családommal tudattam, ami igen gyorsan és simán ment. Ott-tartózkodásunk természetesen motozással kezdődött. Egy szobába kerültem, melynek ablakai szerencsére az utcára néztek. Hamarosan mindketten kaptunk csomagot. Feleségemet, a csendőrőrs előtt sétálva, egy pillanatra láthattam. Étkezést egész nap nem kaptunk. Az éjjelt 29-en töltöttük egy közepes szobában, a padlón. Korán keltünk. A lehetőségeket tárgyaltuk. Hamarosan be is kellett szállnunk az előálló tehergépkocsikra és a straubingi fegyháznál kötöttünk ki. A fegyveres SS-t máshová, állítólag Regensburgba vitték. A fegyházban először egyenként megmotoztak. Elvették a tiltott holmikat. Kettéválasztották csomagjainkat. Egy rész nálunk maradhatott, a többi a fegyház raktárába került. Ezen motozásnál 200 márkám esett áldozatul. Konzervek és fehérneműváltás a raktárba kerültek, mérgezett konzerveket gyanítottak. Később nem volt fehérneműváltásunk, mindig a rajtunk levőt kellett kimosni, bármennyi volt is a raktárban. A motozás után cellákba vezettek minket. Én mint második, egy német pénzügyminisztériumi tisztviselő cellájába kerültem. Straubing békebeli, szabályos német fegyház volt. Kereszt alakú, úgy, hogy egy helyről át lehetett tekinteni a három szárnyát, minden szárnyon földszinttel és emelettel. A fegyházban ránk volt zárva a cellaajtó, a szárny és emelet vastag vasrácsokkal, a fegyház bejárata. Az amerikaiak tényleg mint fegyenceket kezeltek minket, pedig sem letartóztatás, sem elítélés nem történt. A külvilággal semmilyen formában sem érintkezhettünk. A motozásnál még a cipőfűzőket, nadrágtartót és nyakkendőt is elvették. Cellatársammal igen nagy szerencsém volt. Intelligens ember lévén, tudtam vele beszélgetni. Tudtunk egymásra tekintettel lenni, ami ilyen szoros együttlétnél okvetlen szükséges. Cellánk egyszemélyes, szabályos cella volt, felső rácsos ablakkal, benne WC-vel. Ennek fedelének fel- és lemozgatásával, a csésze felső és belső szélén vizet kaptunk, amelyet azután minden vízszükségletünk fedezésére felhasz-