Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

IV. Az utolsó katonai szereplésem

kifejezésre, hogy megkerülésemmel rendelték alá csapataimat német parancsnokoknak. Megkért még, hogy záróvonalat létesítsek általában a Latorca folyó mentén. 1975-ben, egy történészkutató révén, az alábbi kivonatosan közölt, két távira tmásolatot kaptam kezeimhez: 1. Déli német hadseregcsoport parancsnokság (I. a. Nr. 4210/449) - a magyar hadvezetőségnek. Befutott jelentések szerint a magyar III. hadtest parancsnoka Hollósy-Kuthy László altábornagy az 1944. október 15. és 16-i eseményeknél (szózat) kétségtelenül kétes magatartást tanúsított. Okt. 26-án és 27-én a helyzet (ungvári harcok) pesszimisztikus megítélésével megakadályozta a III. magyar hadtest déli szárnyának idejében való alátámasztását. Kérem távirati leváltását. 2. Magyar válasz - kivonatosan -: Hollósy-Kuthyt leváltottam. Beregfy. Hazarendelésemnek, vagyis inkább, hogy leváltottak, végeredményben örültem. Már október hó 15-e óta vártam arra, hogy becsülettel tehessem le a kardot. Még Abaúj szántón a német összekötő tiszttől méltatlankodva megkérdeztem, aki a nehéz ungvári napon még kora hajnalban eltűnt, és hosszabb ideig távolmaradt és csak Nagymihályon jelentkezett, hogy mi az oka mindennek? Szerinte, az ungvári visszavonulásért és a város feladásáért engem okolnak. Ezelőtt sem voltak irányomban teljes bizalommal. Tehát a németek szerint az ungvári helyzet ilyen kialakulásáért, hogy védelmünk tőlem jobbra teljesen összeomlott, amit nem láthattam előre, én voltam a felelős. Ki kellett volna talán tartanom? Hol? Hogyan? Széjjel kellett volna veretnem és elfogattatnom az egész hadtestemet? De hogy mit kellett volna tennem, arról senki sem nyilatkozott sohasem. Egy alárendelt seregtestparancsnoknak a búcsúzásnál tett ama mondása nyugtatott meg, hogy elhatározásaimat mindig a magyarság érdeke vezette. A hadsereg-parancsnokságon át, mely akkor Sátoraljaújhelyen székelt, mentem gépkocsin Budapestre. Lejelentkezésem után, természetesen beszéltem a hadseregparancsnokkal a történtekről. Előadtam neki újra, szóban, az elmúlt napok alatt kialakult helyzeteket. Elhatározásaimmal újra egyetértett, nem talált kifogásolni valót azokon. A hadsereg-parancsnokság vezérkari tisztjei pedig ungvári elhatározásaimban, melyhez a hadseregparancsnok is hozzájárult, a 6. gyaloghadosztály megmentésének egyetlen lehetőségét látták. A hadseregparancsnokkal beszéltem az általános katonai és politikai helyzetről is. Mindent belátott. De mit tegyünk? Az előbb elmondottak voltak utolsó háborús és katonai ténykedéseim. Tisztában voltam azzal, hogy katonai pályafutásom immár véget ért. A katonai mesterség, bár borzalmas (ahol vér folyik), de döntő jelentőségű. Főleg a vezetési ténykedés mindig nagy vonzóerőt gyakorolt reám. Erre a vágányra kerültem, megszerettem és készültem erre fáradságos munkával.