Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
V. Végakkordok
Szívvel-lélekkel katona voltara. Reméltem, hogy egyszer az ország hasznára lehetek. És mi lett mindebből az ábrándból? Olyan világháborúba és harcba került az ország, mely nem volt a háborúja, amilyenre sohasem készült. Melynél harcászati és hadászati készség nemigen használt. Az aránytalanul kiterjedt vonalakon, mindig szoros kötelékben csak védeni kellett és lehetett. Más lehetőség nem volt sem a Donnál, sem Tordánál, sem a Kárpátokban, tartalék, mozgási lehetőség nem volt. A csapat kifáradtan, kedvetlenül és hangulat nélkül harcolt. Odaszegezve védtünk, mindig aránytalanul kisebb erővel rendelkeztünk, mindig fegyverzetbeni hátrányban voltunk, saját harckocsit sohasem láttunk. Fáradtan keresztet vetettünk és vártuk az eseményeket, anélkül, hogy azokat ténylegesen befolyásolni tudtuk volna. V. Végakkordok 1944. november hó l-jén érkeztem Abaújszántóról Budapestre. Az utam Miskolcon át vezetett, sok helyen útközben már távoli harci zajt hallottam. Ez meglepetés volt részemre, nem ismerve az általános helyzetet. Budapesten is már az arcokon ült a kétségbeesés, hogy mit hoz a jövő? A harctéren ugyanis nem éreztem át ezen kérdést annyira, mint az otthoniak. Feleségem még a harctéri tartózkodásom alatt többször megkérdezett, hogy mi tévő legyen, hol telepedjen meg? Mindig azt válaszoltam, a nagy helyzetet nem ismerve, ahol jólesik. Feleségem még távollétemben felkeresett ismerős, Budapesten tartózkodó, vezető állású katonákat. Kérdésére, hogy mi tévő legyen, sehol sem kapott természetesen kielégítő választ. Az egyik helyen épp olyan tanácstalanok és kétségbeesettek voltak, mint ő. A másik helyen pedig határozatlan beszéd után azt mondták neki: hogy ki lesz a jövőben a hős, ki lesz hazaáruló, azt csak az események fogják eldönteni. November hó 2-án jelentkeztem Beregfy Károly 155 , akkori honvédelmi miniszternél. Megkérdezett, hogy mi bajom volt a németekkel. Nekem nem volt semmi, feleltem, úgy értesültem, hogy két arcvonal visszavételem nem tetszett nekik. Rendelkezése az volt: vonuljak be az utolsó békebeosztásom helyére, egyelőre rendelkezési állományban leszek. Utolsó békebeosztásom a műszaki felügyelőség volt, tehát oda kellett bevonulnom. A felügyelőség még Budapesten tartózkodott. De hamarosan áttelepültek Magyaróvárra, tehát nekem is oda kellett utánuk mennem. Megtudtam a honvédelmi minisztériumban, hogy hazarendelésem és kinevezésem országos erődítési parancsnokká, már folyamatban volt. A harctéri események miatt azonban ezen kinevezésem elmaradt. Lettem tehát beosztás nélküli tábornok. Egyelőre kétheti szabadságot kértem Székesfehérvárra. Pihenésnek szántam, de az általános helyzet miatt nem volt az. Az ország helyzete miatt csak kétségbeesés és gond. így a napok komoran teltek. Mindenki hasonló hangulatban volt.
