Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
IV. Az utolsó katonai szereplésem
voltak, a 16. gyalogezredet ugyancsak harckocsitámadás szétszórta, a 22. gyalogezredről nem voltak hírei, a másik két tüzérosztálya Székő területén állásban volt. Az Ungvárnál betört orosz harckocsik délnyugat felé fordultak. 10.15 h-kor (ugyancsak október hó 27-én) álláspontot változtattam Szobráncra, ahová a 6. gyaloghadosztály és 2. hegyi dandár parancsnokokat is rendeltem, hogy ilyképpen a közös állásponttal velük az összeköttetést biztosítottam. 13 h-kor jelentettem a hadsereg-parancsnokságnak, hogy az október 27-i vonal megszállása folyamatban van. A műút mentén német páncéltörő egységek vonultak fel. Közben azt a helyzetközlést kaptam, mely szerint Ungtarnóc elveszett, az ott védő csapataink Bajánházára mentek vissza. 13.30 -kor futár repülővel a hadsereg-parancsnokságnak egy, a helyzet által már túlhaladott rendelkezése érkezett. Eszerint október hó 27-én, a déli órákban, délnyugat irányból, Ungvár felé egy német támadás indul meg, a III. hadtestnek, Ungvár biztos kézben tartása mellett általában az Ung folyó menti állásban kellett védenie. A német ellentámadás sohasem indult meg. Délután a 6. gyaloghadosztály jelentette, hogy kezében csak egy gyalogezrednek közvetlen részei, egy zászlóalj, két tüzérosztály, kevés utász és híradó csapatrészek voltak. Ugyancsak délután alám rendelték a Bajánházánál és Nagy kapósnál lévő magyar csapatokat (V. hadtest). Az érintkezést ezekkel nem sikerült felvenni, mert nem voltak a megadott helyen. Este nyugtalanító hírek érkeztek. A német páncéltörő egységek a műút mentén visszaszivárogtak. A hegyi dandár még nem teljesen szállotta meg a kijelölt arcvonalát. Az orosz harckocsik az október 27-i állást már megközelítették, támadásukat fokozatosan vitték előre. Keresztet az orosz elfoglalta. A 3. gyalogezred Poroszlón körvédelemre rendezkedett be. Délebbre a helyzetet nem lehetett áttekinteni. Sok tüzet lehetett látni. Október 28-án 2 kor a hadtestparancsnokság áttelepült Nagymihályra a Sztáray-kastélyba. Itt 5 h tájban azt a távmondati közlést kaptam a német seregcsoport-parancsnokságtól, hogy elvárja a III. hadtestparancsnokságtól, hogy csapatait Nagymihály körletében rendezi és újabb bevetésre készenlétbe helyezi. Aznap reggel jelentették nekem az alárendelt parancsnokok, hogy közvetlen paranccsal alárendelték őket, német parancsnokoknak. Azon vettem észre magamat, hogy csapat nélkül maradtam. Nagy nehézségek után, felhívtam távbeszélőn a magyar hadsereg-parancsnokságot, jelentettem a történteket. Állítólag nem tudtak az egészről semmit, de kénytelenek voltak tudomásul venni és jóváhagyták a történteket. Hamarosan elrendelték, hogy törzsemmel települjek Abaújszántóra hátsóbb feladatok megoldására. Innen másnap Budapestre rendeltek. Még Nagymihályon megjelent nálam Wagener német tábornok 154 , a német seregcsoport-parancsnokság vezérkari főnöke. Előadtam neki a múlt napok harcászati helyzeteit és elhatározásaim indokait. Nem voltak észrevételei és ellenvetései. Végül, ama tapintatlan eljárás feletti csodálkozásomat juttattam
