Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
IV. Az utolsó katonai szereplésem
együtt kb. 3 zászlóaljat és 3 üteget tett ki. Ez a csoport biztosította a hadtest zömének a visszavonulását. Az orosz, a hadtest zömének visszavételét csak nyomon követte. Turjaremeténél támadott, előrejutása a csapatok helytállásán meghiúsult. A csapatok ezen a napon már a harcoktól és a menetektől igen fáradtak, századonként csak kb. 40-50 fő harcos létszámmal voltak. A leharcolt csapatok elcsigázottsága az Ungvár környéki harcok kimenetelére erősen hátrányos befolyást gyakorolt. A kormányzói szózat is megtette a hatását. A hadtestparancsnokság október hó 26-án délelőtt változtatott álláspontot Perecsenyből Ungvárra, a kormányzósági palotába. Személyemre azonban, míg a hadtest zömének súrlódásmentes visszavétele biztosítottnak nem látszott, Perecsenyben maradtam, állandóan a turjaremetei helyzetet figyelve. A csapatnak az Ungvár előtti állásokig sokszor 50-60 km-es meneteket kellett végrehajtania. Személyemre 26-án este érkeztem Ungvárra a kormányzósági palotába. A kormányzóság személyzete éppen elmenőben volt. A kormányzó és tisztviselő kara ez idő tájt hagyta el a várost. Régi ismerősömtől, Halász Géza kormányzósági főtisztviselőtől igen érzékeny és megható búcsút vettem. A palota hamarosan kiürült, maradtak benne a katonák. Felkeresett Romzsa Theodor görög katolikus püspök. Tudomása szerint a németek a várost kiüríteni és még a lakosságot is elhurcolni szándékoznak. Kért, hogy ez Ungváron ne történjék meg. Kijelentettem, hogy erről nem tudok és magyar csapatok (csak ilyenek vannak a városban) ilyennél nem fognak közreműködni. Amennyiben ilyen szándék felmerülne, értesíteni fogom. Meghagyta címét és távbeszélő számát. A 6. gyaloghadosztály-parancsnokság szintén a kormányzósági palotában rendezte be álláspontját, míg a 2. hegyi dandár-parancsnokság Karcsavára települt át. Az Ungvár előtti vonal megszállását a III. hadtest csapatai részéről október hó 26-ról 27-re virradó éjjel, inkább annak második felére, tehát hajnal felé vártuk és vártam. Október hó 26-án este, tehát kihangsúlyozottan, még menetben voltak az új védőállás, az Ungvár előtti vonal felé. Ugyanaznap, 26-án este 19 h-kor kaptam a hadsereg-parancsnokságtól azon hírt, hogy a jobb szomszéd V. magyar hadtestet fölényes orosz harc kocsitámadás érte, mely a hadtestet teljesen áttörte. A hadtestparancsnok 146 , egy hadosztályparancsnok 147 és vezérkari főnöke 148 eltűnt. 149 Alám rendelték hamarosan, ezen áttört hadtest balszárnyának csapatait (Vályi ezredes 150 ). Eme erők helyzete teljesen ismeretlen volt. Vályi ezredes álláspontja valószínűleg már Nagyláz. Tehát az alábbi helyzet állott elő 26-án este. A helyzet, mélyen a jobbszárnyamban, teljesen zavaros lett, ott nagy űr tátongott, melyen minden pillanatban orosz erőkkel kellett számolni. Már az este és az éjjel folyamán, a III. hadtest védőállásának jobbszárnya, mielőtt azt még csapataim megszállták volna, meg volt kerülve és a levegőben lógott.
