Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

IV. Az utolsó katonai szereplésem

Az első parancsom erre az volt, hogy megszerveztem a páncélvédelmet Ungvártól közvetlenül keletre és délre. Erre a 6. felderítő osztályt és a hadtest fellelhető nehéz páncéltörő fegyvereit (kb. 11 darab) alkalmaztam. Elrendeltem tiszteket az V. hadtest balszárnyának felkutatására. A Munkács felé vezető főutakra ugyancsak tiszteket rendeltem ki a visszajövök feltartóztatására és rendezésére, valamilyen védelemnek a megszervezésére. A páncélelhárítás megszervezésére, Ungvártól keletre és délre, október hó 27-én reggelre számolhattam. Hírek érkeztek közben arról, hogy az orosz harckocsik már Ungvárhoz közelednek, keletről és délről. Az V. hadtest balszárnyának felkutatására kirendelt tisztem, Vályi ezredest nem találta Nagy lázon. Útközben az V. hadtest visszavonulásban lévő és összetorlódott csapat és vonat részeit figyelte meg. Nagylázon orosz harckocsik és saját géppuska tüzelését hallotta. Közvetlen éjfél előtt jelentkezik nálam a jobb szomszéd hadosztály tüzérparancsnoka.

151 Csak zavarról és fejetlenségről beszélt. Jelentette, hogy a sötétség beállta után orosz harckocsik törtek be Nagylázra. A hadosztálytörzset, melyhez tartozott, szétszórták. Vályi ezredesről nem tudott semmit. Állítólag egy német pótzászlóalj Putka Helmec területén még tartotta magát. A tüzérsége, melyet az oroszok legázoltak, állásváltoztatásban van hátra. Utasítottam, menjen vissza a munkácsi úton, a visszaözönlő erőket gyűjtse és igyekezzék valami védelmet és ellenállást megszervezni. Hír érkezik, hogy orosz harckocsicsoport Korláthelmecen át igyekszik Ungvár felé. Végre október hó 27-én kb. l

h tájban, jelentkezik a keresett szomszédos hadtest balszárnyának parancsnoka, Vályi ezredes. Jelentette, hogy törzsét az oroszok szétugrasztották, csapatainak helyzetét nem ismeri, ilyenek nem állnak rendelkezésére. Tájékoztattam az általam ismert helyzetről. Kirendeltem csapatainak gyűjtésére és rendezésére. Meghagytam neki, hogy csatlakozzon gyűjtött csapataival arccal keletnek, a hadtestem most alakulóban lévő jobbszárnyához. Ha ez már nem állna módjában, legalább a most alakuló ungvári páncélelhárításunk vonalában védjen, amely a III. hadtest által akkor volt szervezőben. Mind több hír érkezett állandóan a jobb szomszéd hadtest teljes harcképtelenségéről és felbomlásáról és, hogy az orosz Munkács felől nagyobb erőkkel közeledik Ungvárhoz. Ennek kivédésére erő rendelkezésemre nem állott. A hadtestnél lévő német összekötő tiszt a helyzet megmentésére támadást javasolt be az űrbe, északról mondjuk Szerednye irányába. Kilátásba helyezte, hogy német erők ugyancsak támadólagosan lépnek közbe. Azon kérdésemre, hogy hol vannak ezen német erők, nem tudott választ adni. Mindig a magyar föld védelmét hangoztatta. Válaszoltam, teremtsenek más harcászati helyzetet, rajtam nem fog múlni. Felmerült azon gondolat is, hogy a hadtest keleti oldalát, az űrben saját hadtestbeli csapatokkal támasztom meg olymódon, hogy gépkocsin szállított vegyes csoport védelemre rendezkedik be Ungvár-