Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
IV. Az utolsó katonai szereplésem
kelt. Személyemre, igen előkelően, jól fűthető kettő szoba bútorozva és fürdőszoba állott rendelkezésemre. De a hadtestirodák és a beosztottak lakásai is mind ilyenek voltak. Október 12-e tájékozódással telt el. Megtudtam, hogy a hadtest a 2. hegyi dandárból (5 zászlóalj, 6 üteg, 1 lovas század 136 ), Rumy ezredes alatt (aki már a Donnál is alattam szolgált) és a 6. gyaloghadosztályból (9 zászlóalj, 12 üteg, 1 felderítő osztály 137 ) Karátsony vezérőrnagy 138 alatt állott. A hadtest továbbá közvetlen határvadász, erőd, tüzér (4 üteg) és felderítő erőkkel is rendelkezett 139 . A hadtest az Erdős-Kárpátokban, általában az Ung folyó két oldalán, az uzsoki szorosban, kiérkeztemkor még az ezeréves határ mentén védett. A III. hadtest a magyar erők balszárnyán állott. Ezek általában megszállva tartották az egész magyar határt az ojtozi szorostól felfelé. A mi hadtestünk a legészakabbra volt. Hozzánk északon már német erők csatlakoztak (II. német hadtest). Jobbra a magyar V. hadtest védett. Október hó 13-án és 14-én az alárendelt seregtesteket (hadosztály, hegyidandár) és egységeket, a hadtest anyagi vezérkari tisztjét 140 , aki Ungváron székelt, látogattam és szemléltem meg. Október hó 14-én érkezik a hadtesthez az előzetes parancs a határtól az úgynevezett Árpád-védőállásba való viszszavételre. Ennek menete már pontosan meg volt előre állapítva, állandó erődítések is voltak benne. A III. hadtest sávjában kettő völgyzár támpont létezett. Az Árpád-állás általában közvetlenül a vízválasztó előtt feküdt. 1944. október hó 15-e. E napon, vasárnap reggel, megnéztem egy helyen az arcvonalat és meglátogattam a balszomszéd német hadtestparancsnokot és csak ebédtájban érkeztem haza Perecsénybe. Valamivel később ebédeltem, a többiek a hadtesttörzstől, már ebéd után, de még az étkezdében voltak, amikor valaki kinyitotta az étkezdében lévő rádiót. A kormányzói szózatnak már csak a végfoszlányait hallottuk. Rögtön érdeklődtem a hírszerzőnknél a kiáltvány teljes szövege felől. Azt hamarosan megkaptam. Áttanulmányoztam. Lesújtott. Szerintem legnagyobb részben általunk is már átérzett eszmefuttatás volt, melyből azt az egyet hámoztam ki mint tényt, hogy „a fegyverszüneti tárgyalásokat folyamatba tettem". Nincs még tehát meg, de már tárgyalnak ez irányban. Parancsot részünkre a beszéd nem tartalmazott. Megvolt-e vajon a kormányzónak és környezetének az elképzelése arról, hogy mi történjék a szózat folyamányaként az arcvonalakon? Először abban sem voltam biztos, hogy valódi-e a szózat. Csodáltam, hogy ily módon kellett ennek a külvilágra jutnia. Megindított valamit, de határozott parancs és irányadás nélkül, amit bárki egyénileg is magyarázhatott, és ami csak forrása lehetett a széthúzásnak és szétesésnek. A szózat hatása a csapatra beláthatatlan és végzetes lehetett (az is volt), kiütötte a honvéd kezéből a fegyvert, mielőtt a fegyverszünetet még megkötöt-
