Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
III. A tordai csata
erdélyi 25. gyaloghadosztály hőstette, a magyar honvédségnek pedig a második világháborús egyik legszebb fegyverténye. A kijelölt állás igen kedvező a védelemre. Előtte folyt az Aranyos folyó, melynek északi partján igen magas part vagy oldal (rideau) feküdt. Ezen volt az első főellenállási vonalunk. Tordánál és Egerbegynél kiugró hídfőket kellett tartani, későbbi esetleges támadások érdekében. Ezek a helyek és a Szt. János patak mente voltak a védőállásban egyedül nem harckocsi biztosak. Máshol nem lehetett harckocsival a védelmi övezetünkbe betörni. A hadosztály kiterjedése azonban túl nagy volt. 2 1/2-szerese az előírtnak. Igen előnyösnek bizonyult, hogy a védővonal homorú volt. A tüzérség zömének tüzét a leginkább veszélyeztetett helyekre, a legrövidebb időn belül összpontosítani lehetett. A védelmi feladatunkkal együtt hadtestkötelékbe léptünk (II. tartalék hadtestparancsnokság, Kiss altábornagy 120 ) és így voltunk a továbbiakban, ez előbbi útján a 2. hadsereg-parancsnokságnak alárendelve. A védelmi feladat nem volt könnyű, harcászatilag nehéz helyzet adódott. A hadosztály 9 gyalogzászlóalja közül ugyanis szeptember 12-éig 6 zászlóalj érkezett be. Ebből 3 zászlóalj az előretörő póthadosztályok harcaihoz érkezett be, egyenként már be lettek vetve. E zászlóaljakon kívül a hadosztály majdnem egész tüzérsége és a felderítő osztály is már a póthadosztáyokat támogatta. Ezek a csapatok azután a póthadosztályok halogató harcaiban is teljes mértékben kivették a részüket. A védőállás azonnali megszállására szeptember hó 12-én este, ezek szerint csak 3 zászlóalj állott rendelkezésre. Szeptember hó 13-án a még hiányzó utolsó 3 zászlóalj beérkezése várható volt, amelyből kettő még gurult. Végeredményben szeptember 12-én a hadosztály három részre oszlott. Volt egy rész (3 zászlóalj, a felderítő osztály, a tüzérség zöme) a most már visszavonuló póthadosztályoknál, ezeket a védőállás megszállására természetesen fel kellett fogni. Volt egy rész (3 zászlóalj), mely a védőállás megszállására azonnal rendelkezésre állott. A harmadik rész (3 zászlóalj) pedig csak beérkezőben volt. A visszavonuló póthadosztály részeknek a védőálláson át kellett haladniok, a mögött kellett gyülekezniök és rendeződniök, hogy azután máshol legyenek felhasználva. A védelem mind ezen nehézségek dacárfa, egyelőre gyér megszállással, megszervezésre került, annak ellenére, hogy egy halogató póthadosztály ellenállása teljesen összeomlott. Ennek következményeként orosz harckocsik már 13-án délelőtt a védőállásunk előtt jelentek meg. A védelem zavartalan megszervezéséhez szükséges idő így nem lett biztosítva. A védőállás megszállása már orosz behatás alatt történt. A tűzrendszerünk felépítése így már nem lehetett tökéletes. A tüzérparancsnok a védőállásban először nem volt képes a tüzérséget egységes vezetés alá venni, ezért az egyes tüzérosztályokat a küzdő gyalogsági csoportoknak kellett ideiglenesen közvetlenül alárendelni. A tüzérség összefogott központi vezetését csak napok múlva sikerült megoldani. Személyemre szeptember 13-án a védő állás megszállását ellenőriztem, ahol kellett irányítottam és eligazítottam. A
