Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

III. A tordai csata

megszállás ezen a napon a még hiányzó csapatok miatt csak a két hídfőben volt tökéletes, máshol, főleg a középen, még hézagos volt. Szeptember hó 14-én a védőállásnak már erős orosz támadásokat kellett kivédenie. Az orosz először Tordától nyugatra próbálkozott, de támadása meghiúsult. Délben harckocsi támogatással Torda hídfőt akarta lerohanni, gondolta, hogy így olcsó sikerhez juthat. Ezen támadása a 25/III. és az utászzászlóalj hősies ellenállása következtében, Böszörményi ezredes parancsnoklása alatt szintén összeomlott. Itt több orosz harckocsit lőttek ki. A délutáni órákban az orosz a Szt. János pataki horhos mentén a Sósfürdő irányában, a gyéren megszállt közepet (l/l. zászlóalj) támadta meg. Védelmünket itt megtörte és Torda ellen kanyarodott. Az utolsó percekben beérkezett 25. gyalogezred I. zászlóaljának ellentámadása mentette meg a veszélyt, Torda megkerülését. E harcoknál hősi halált halt a védő zászlóaljparancsnok is. Az orosz azonban a középen, a meredek parton befészkelte magát. Onnét többé őt kipiszkálni nem lehetett. Szeptember hó 15-én az orosz már az első nagy támadást hajtotta végre. Igen erős tüzérségi és aknavető előkészítés után, a gyenge középen, Sósfürdőn át Torda irányában, ahol már tegnap eredményeket ért el és az egerbegyi hídfőnk ellen támadott. A középen végrehajtott támadása Torda ellen irányult. Egyikben az orosz hadosztályparancsnok a támadó csoport parancsnokát, szeptember hó 15-én 15

h-kor Tordán való jelentkezésre utasította. Itt a helyzet szívós védelmünk dacára, mind nehezebbé vált. Az orosz hősiesen védő csapatainkat Torda keleti szegélyére vetette vissza. De az ott szívósan kitartott, sőt később az oroszokat vissza is vetette. Végül azonban a beérkezett saját 2. páncéloshadosztály részeinek

121 támadása, melyet kértem és sürgettem, tisztázta és enyhítette a helyzetet. Ezen támadás, mely elakadt az oroszok szívós ellenállásán, a fennsíkot nem tudta az orosztól teljesen megtisztítani. Az egerbegyi hídfőt az erős orosz támadás következtében fel kellett adni. Ezen a napon a hadosztály-parancsnokság álláspontot változtatott Tordatúrról Mezőcsánra, arcvonala közepe mögé. Szeptember hó 16-án a magyar páncéloshadosztállyal való megegyezés és megbeszélés alapján, ellentámadást szerveztünk meg, a középső védőszakasznak az orosztól való teljes megtisztítására. Az ellentámadást siettette az a meggondolás, hogy az orosznak ne legyen ideje a berendezkedésre, beásnia magát, ezért körülményes átcsoportosításra nem volt időnk. Ennél a 25. gyalogezred egy erős harccsoporttal vett részt. Torda keleti szegélyéről általában keleti irányban, a páncéloshadosztály északról dél felé támadott. A támadásunk a hihetetlen erős orosz tüzérségi és Sztálin-orgona tűzben, továbbá a befészkelt orosz támpontok előtt elakadt. Azonban igen nagy orosz erőt emésztett és kötött le. Ezen a napon reggel a visszaszorított egerbegyi hídfőnél voltam, majd az előbb leírt és megakadt ellentámadásunknál tevékenykedtem.