Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

III. A tordai csata

Ezeket a napokat arra használtam, hogy a póthadosztályoknál harcoló egységeimet megtekintsem. Már szeptember hó 7-én hírek érkeztek arról, hogy az oroszok igen nagy erővel a Déli-Kárpátok szorosait átlépték. Hamarosan közeledtek a Maros vonalhoz. így világossá vált, hogy az előretörő gyenge csapatainkat vissza kell vonni először a Maros vonalára, majd a tordai magaslatok által alkotott természet adta védőállásba. Az orosz erők ezen előretörése először a hadsereg-parancsnokságon, majd Kolozsvár széles néprétegeiben is, igen nagy lehangoltságot és levertséget okozott. Megindult az északra való húzás, a Budapestre való vándorlás. Bíztak ugyan a romániai német erőkben, de hamarosan ldtűnt, hogy ilyenek már nem léteznek. Az oroszok ugyanis a Déli-Kárpátokon minden harc nélkül jutottak át. Magam is csak egyes igen nehéz német gépkocsit láttam északra menetelni. Nem értettem, hol lehet a romániai német erő? Nem tudtam akkor még megsemmisülésükről.

119 Erre magyarázatot szolgáltatott később a hadosztályomhoz került német összekötő tiszt, aki ezelőtt román hadosztálynál volt hasonló rninőségben, és az eseményeket az alábbiak szerint adta elő. A román átálláskor szerinte a német csapatok egy csendes 24 órás elvonulási lehetőséget kaptak a románoktól. A legfőbb romániai német katonai parancsnok erre minden további ellenállás nélkül a Kárpátok déli szorosait akarta a Romániában lévő erőkkel (sok légvédelmi tűzeszköz, amelyek páncélelhárításra kiválóan alkalmasak) megszállni. A legfőbb romániai német politikus ezzel ellentétben az erőszak mellett volt és ahhoz nyúlt, az eseményeket meg akarta fordítani. Bukarestet bombáztatta, a német katonai erőket nem engedte hátra a Kárpátok déli szorosaiba. A románok ezen erőszakoskodásra a csendben engedélyezett 24 órás elvonulási időt nem tartották be, hanem az oroszokkal együtt végül is lefegyverezték és elfogták a németeket. így Romániában kb. csak 1000 német irodakisasszony (Blitzmädel) került a harcerőkön kívül orosz fogságba. Felkeresett ezen időben Tordatúron, a Tordára kirendelt rendőrparancsnok a rendőri személyzettel, valamint egy környékbeli plébános. Az elsőt aki jelentkezett, visszaküldtem. A másik a helyzet felől érdeklődött. Feltártam előtte a teljesen bizonytalan helyzetünket. A tordai csata lefolyása Szeptember hó 12-én kapta a 25. gyaloghadosztály - amikor a póthadosztályokat az orosz részben már visszavetette - a parancsot, a hátrább fekvő tordai védőállás megszállására, 25 km-es kiterjedésben, Torda nyugat és Gerendkeresztúr között. Súly Tordánál és Egerbegynél, mely helyeken az Aranyos folyó déli partján egy-egy hídfőt kellett képezni és tartani. Ezen védőállásnak egy hónapon át való hősi tartása, a Kolozsvár elleni orosz támadások felfogása, a Kárpátok keleti részén harcoló magyar haderő jobbszárnyának biztosítása, ily kiterjedésben, meg-megújuló igen erős orosz és román támadásokkal szemben, hol segítséggel, hol anélkül, és a parancsra történő visszavonulás képezik az úgynevezett tordai csatát, mely az észak-