Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
III. A tordai csata
stb. többé-kevésbé az előírt létszámon állottak. Alig voltam a hadosztálynál, amikor is megjött egy új intézkedés a Kárpátok gerincének tartós védelmére. Ezen parancs szerint hadosztályom az arcvonalból való kivonásra és tartalékba került. Azt a feladatot is kapta, hogy egy hátsóbb védőállást építsen ki. A hadosztály-parancsnokság Körösmezőn települt. Az egyes csapatrészeket fokozatosan váltották le és vonták ki az arcvonalból. Ez módot nyújtott az egyes csapatrészek nyugodt rendezésére és kézbevételére, pihentetésére, a fegyverek számbavételére és kiegyenlítésére. A hadosztály igen sikerült. Személyemre külön feladatot is kaptam, a téli előkészületek központi irányításával bíztak meg. A hadosztályomnak az arcvonalból kivont részei a hátramenetük alatt a hadtestparancsnokság előtt meneteltek el. Ezek, tiszteletadás céljából, a hadtestparancsnok (Farkas altábornagy 114 ) előtt elvonultak. Augusztus 20-át a parancsnokságon (még a régin) ünnepi tábori misével és céllövészettel ünnepeltük meg. Utóbbit azért rendeztem, hogy a sok irodista is fegyverhasználathoz szokjon. 1944. augusztus 30-án már Körösmezőn kaptam a parancsot, hogy a hadosztály vasúti szállítással Erdélybe kerül. Jelentkeznem kellett mihamarabb az erdélyi hadsereg-parancsnokságnál 115 (Veress vezérezredes 116 ) Bethlenben. Megtudtuk, hogy Románia kiugrott a németek szövetségéből és az oroszok oldalára állt át. Kiadtam a hadosztály vasúti berakásával és szállításával kapcsolatos összes intézkedéseket. A vasúti szállítás annyiban volt előnyös, mert a parancsnokoknak újból módjukban állott csapataikat rendezni és összeforrasztani. Lejelentkeztem az eddigi felettes hadtest- és hadseregparancsnokoknál (az utóbbi Miklós vezérezredes 117 ) és szeptember 2-án új vezérkari főnökömmel, Adonyi vezérkari őrnaggyal gépkocsin Erdélybe útba indultunk. A hadosztály-parancsnokság a vasúti szállítások ideje alatt, Erdélyben először Bonchidán, a Bánffy kastélyban települt. A hadosztály csapatai fokozatosan Kolozsvár, Apahida, Aranyosgyéres körzetben raktak ki. Szeptember hó 5-én indult meg a 7. és 9. magyar póthadosztályok 118 és a 2. magyar páncélos-hadosztály támadása Kolozsvár területéből. A feleki határtól általában déli irányban, a Déli-Kárpátok átjáróinak birtokba vételére. Sikeres harcok után elfoglalták Tordát, lejutottak a Marosig. Az erdélyi 2. hadsereg-parancsnokság ezen siker további kiaknázására a 25. gyaloghadosztályt mielőbb be akarta vetni. Ezért a guruló hadosztály szállítmányai mind délebbre raktak ki. A parancsnokság is hamarosan Kolozsvárra, majd még délebbre települt. A hadosztály már beérkezett erőiből 4 zászlóalj és az egész tüzérség hamarosan a póthadosztályokat támogatta és erősítette. A többi része a hadosztályomnak vagy még gurult vagy kirakásban volt. A hadosztályom tehát alaposan szét volt már tépve és meg volt osztva. Többször kértem felettes parancsnokságaimtól, hogy a hadosztályt fokozatos beérkezése miatt ne osszák meg, hanem ha később is, egyszerre vessék be, de nem használt.
