Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

Állítom, hogy a 13. könnyű hadosztálynál úgy tiszt, mint honvéd a téli csatában megtette a kötelességét. A tiszt tudott meghalni. A legénység, különösen a harcok elején, dacára az előzményekben körvonalazott beállítottságának, méltóan küzdött őseihez. Tény azonban, hogy a csatavesztés előbb felsorolt okai, a csata folyamán alakult reménytelen helyzetek, a nagy hideg, a harcértékét erősen csökkentették. Újra ki kell emelnem közvetlen alárendeltemet, Rumy Lajos akkori ezredest. Példaadó és tettrekész magatartásával, értelmes intézkedéseivel a hadosztálynak alappillérét képezte és jelentette. A doni csata leírásának befejezésével Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok személyével is foglalkoznom kell. Ő, egy igen bátor (mint hadseregparancsnok megsebesült), talpig férfi, jószívű, alárendeltjeiről mindig gondoskodó volt, akiről csak jót mondhatok. Arról, hogy annak idején a doni magyar hadsereg helyzetét miképpen látta és bírálta, hogy mit tett és mit nem tett a helyzet javítására, nem áll módomban bírálatot mondani. Ténynek vehetem azonban azt, hogy a bekövetkezett katasztrófa okát, legalábbis a közvetlen követő időben, nem elsősorban német vezetési hibában, hanem magyar honvéd harcérték csökkenésében látta. Látott a harcok folyamán viszszaözönlő csapatrészeket és egyes honvédeket, ami lesújtólag hatott a talpig katonára, minden bajt ezzel magyarázott, ennek mélyebb okát azonban ezidőtájt nem látta és nem kereste. Pedig a német vezetési hibának egyenes következménye volt a magyar katona leromlása, ő csak ezt az utóbbit látta. Mindenért a magyar katonát okolta. Csak később jött rá, hogy nem egészen ez a tényállás. Ezt mutatják a csata utáni parancsai is. Első parancsa, 1943. január hó 24-éről még azzal kezdődött: „A magyar katona elvesztette a becsületét". A második parancsa március hó 12-érői már azt mondotta: „A magyar hadsereg a Don mentén, mélység nélküli gyéren megszállt, nagy kiterjedésű védőállásban, a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot". A harmadik parancsában március 23-áról: a Don parti hősökről mint testvérekről beszélt. Március 31-én első parancsát hatályon kívül helyezte, bevonatta és azt mondta benne: a magyar hadsereg nem vesztette el a becsületét, a Don partján keményen állta a harcot. A következő parancsában elrendelte, hogy a Don parti hősi halottak emlékére ünnepséget kell tartani. Április hó 10-én kelt parancsában pedig: a vak rágalmat, mely a hadsereget éri, a kishitűséget, a pletykát stb. ostorozta. Engem kb. január hó 24. vagy 25-én fogadott. Szemrehányást tett: mi van a hadosztállyal, miért nem volt Osztrogozsszkban lőszer, elismerő szó nélkül. Magam részéről a hadseregparancsnokság legelső parancsa után felterjesztéssel éltem. Leírtam a hadosztály működését és kértem annak kivizsgálását, hogy megtette-e a hadosztályom a kötelességét, elvesztette-e és hol a becsületét, végrehajtotta-e a feladatait. A kivizsgálást az egész magyar hadsereg érdekében kértem. A választ a közbeeső hadtestparancsnokságtól jóval később