Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

kaptam: az utólag kiadott hadseregparancsok következtében a kérdés már tárgytalan. A hátsó gyülekezőhelyen a hadosztályom Don menti szereplésével kapcsolatban vagy 40 üdvözlő levelet kaptam, magas hivatalos és magánszemélyektől. Az újságok is foglalkoztak velünk. Legtöbbre becsülöm egy volt alárendelt ezredparancsnok levelét, mely az alábbiak szerint hangzott: „Vezérőrnagy úr vezetése alatt a harctéri szolgálat egy olyan szakaszát éltem át, mely örökké emlékezetes marad nekem. Soha hasonló támaszt, megértést elöljárótól nem észleltem, mint vezérőrnagy úr időszakában. Köszönöm bizalmát, mellyel megajándékozott és én büszke leszek mindig, hogy vezetése alatt szolgálhattam." Legjobban eső dicséret a volt alárendeltek utólagos elismerése. Először hír járta, hogy a hadosztályomból gárdahadosztályt akarnak csinálni, engem pedig soron kívüli előléptetésben akarnak részesíteni. Később igyekeztek a hadosztály harcait elhallgatni. Személyemmel kapcsolatban hol azon vitatkoztak, hogy a kitörésnél nem az élen, hanem a közepén kellett volna tartózkodnom, hol azon, hogy az Oszkol vonal előtt a hadosztályt gyülekeztetni kellett volna. Az a hír is járta, hogy Novij Olsanból német harckocsin szeleltem el, még alárendeltemet is kihallgatták ezen tárgyban. Hazaérve természetesen kitüntetést kaptam,

102 a kormányzó nyújtotta át. A németet még Oroszországban vettem át. A hadosztályom kecskeméti részeit Kecskeméten ünnepélyesen fogadták. Magam is részt vettem ezen. Volt ami ilyenkor lenni szokott, ünnepélyes fogadtatás, díszmenet, ünnepi ebéd, beszédek stb. A magyar vezérkar főnöke

103 is részt vett a fogadáson. Végül a 13. könnyű hadosztály teljesítményét nem magam méltatom, hanem idézek az akkori magyar királyi honvéd vezérkar főnökének, a hadosztály kecskeméti fogadtatásánál elmondott beszédéből egyes részeket. Először a hadosztály 1942 őszi harcait méltatta és azután kivonatosan a következőket mondotta: „De mégis azt mondom, nem ez volt az a fegyvertény, nem ez volt az a harc, amely nekem legjobban tetszett. A legnagyobb teljesítmény a téli csatában volt, amikor elhagyatva, áttörve, éhesen, lerongyolódva az erőitek végén ott álltatok körülvéve az ellenféltől és mint kőszirtek, kősziklák a háborgó tengerben, úgy tartották fel az orosz rohamokat és vertétek vissza mindaddig, amíg azután kitörtetek. Azután pedig a visszavonuló német csapatokat követve mint utó védek hagytátok el helyeiteket. Annak ellenére, hogy állásaitokat ott kellett hagynotok, a magyar katona becsületét megvédtétek, elhoztátok és azt megtartottátok. A legnagyobb ajándék, amit mi kaptunk tőletek: az a katona becsülete, a magyar nemzet, a magyar katona becsülete." Ez a kitüntető beszéd a 13. könnyű hadosztálynak, mint hadműveleti egységnek a legszebb és a legtöbbre tartott jutalma volt.