Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

már nem lehetett remélni. Gépkocsim elakadt. Erős tűzbe került. Gyalog folytattam a menetet, általában a község déli szegélye mentén. Velem a német összekötő tiszt és a parancsőrtisztem. A legrosszabb pillanatok voltak ezek, kétségbeejtő helyzet. A megoldást kerestem, reménytelennek látszott. Ez volt az egyetlen pillanat, amikor a végre gondoltam. A vezetés már lehetetlen volt. Minden pillanatban a teljes pánik kitörésével kellett számolni. A faluban kavargott minden. A házakból saját ruhába öltözött partizánok lövöldöztek. Sokan ezek ellen hadakoztak. Szétlőtt járművek, hullák, sebesültek mindenütt. A tiszteket az emberek összeszedésére utasítottam. Hírek érkeztek, hogy az orosz itt és itt erősödik és előre szivárog. Utólag értesültem, hogy míg a németeknél jártam, úgy német, mint magyar egyéni vállalkozások történtek a kitörésre. Ezen idő alatt Rumy ezredes először nyugati, majd északnyugati irányba kísérletezett sikertelenül kitöréssel. Olyan pontra értem a községben, honnét a Tyihaja Szoszna völgyében húzódó nádast áttekinthettem. Meglepetésemre a nádasban, délnyugati irányban, kisebb mozgást láttam a gyűrűből ki. A csoportot németeknek néztem. Később kiderült, hogy Duska százados indult meg ezen az úton. Láttam továbbá, hogy újabb és újabb részek indultak ezen irányba. A helyzetet amúgy is valahogyan meg kellett oldani. Valami lehetőt meg kellett indítani. Ezért magam is gyors elhatározással, a déli órákban, a körülöttem keletkező csoporttal, főleg 31. gyalogezredbeliek és németek, megindultam a nádasnak, velem a német összekötő tiszt és segédtisztem. A hadosztálytörzs egyik tisztjét utasítottam még: Gyertek utánam! Megindulásomnak hamarosan híre terjedt. Később kiderült, hogy Rumy ezredes és Vigyázó vezérkari alezredes távcsövön figyelték a körülöttem lévő csoportot, hogy sikerül-e továbbjutásunk, amikor meggyőződtek erről, követtek ezen az úton. Az előnyomulás a nádason át vesszőfutással volt egyenlő. Kb. 80 cm-es hóban gyérebb orosz puska, aknavető és harckocsi lövegtűzben meneteltünk. A domboldalon orosz harckocsi kísért bennünket. Kb. 4—5 km-es utat 2 óra alatt tettünk meg. A menet alatt az járt az eszembe, hogy mi lesz a hadosztálylyal. Saját repülőgép szállt el felettünk egész alacsonyan. Megerősített abban a hitben, hogy közel vagyunk a saját vonalakhoz, ott már várnak minket. Végeredményben a hadosztály többi részei is mind a nádason át jutottak tovább a nap folyamán. Az egymást követő csoportoknak mindig más és más nehézségeik voltak, részletharcokat kellett megvívniok. Minden résztvevő másképp élte át és látta az eseményeket, mindenki másképp adja azokat ma elő. A 31. gyalogezred visszamaradt része még a kora délutáni órákban jutott tovább. A hadosztály többi része már a sötétségben folytatta a menetet a nádason keresztül. A 7. gyalogezred a legkönnyebben, minden nagyobb harc nélkül az éjjel jutott tovább. A hadosztálynak Novij Olsannál persze igen nagy veszteségei voltak. Járműveink nagy része vagy szétlőve, vagy elakadva