Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

került az orosz kezére. A tüzérség a nádasban vesztette el utolsó lövegét. A szállított sebesültek sorsa ismeretlen. Persze még ma is sokat gondolkozom azon, hogy mit és hogyan lehetett volna Novij Olsannál jobbat csinálni. Egy megállás, erők felzárkózása, rendszeres támadás ellen a lőszerhiány, a csapat már vázolt állapota, a tüzérség és nehézfegyverek hiánya miatt lehetetlen volt. Realizálódott az az elgondolás, hogy időveszteség nélkül tért kell nyerni az orosz várható erősbödése miatt. A 31. gyalogezred már a novij olsani harcok elején előtte összes lőszerét. Megnyugtat az a tény, hogy az összes résztvevő ugyancsak hasonlóan ítélte meg a helyzetet, még most utólag is. A csapat rendszeres harcra állapota, lőszer és fegyver hiánya miatt már nem volt alkalmas. Az Novij Olsannál harcoló orosz erejét még hozzávetőlegesen sem tudom körvonalazni. Főleg harc kocsiegységek és partizánok voltak ellenfeleink, de sorgyalogságot is észleltünk. Az orosz nem támadott csak mindig elibénk feküdt, ahol mi támadtunk ott kitért, talán nagyobb erőink beérkezését várta. Az orosz harckocsikkal szemben a csapat tehetetlen volt, mert azok a még meglévő páncéltörő fegyvereink hatótávolságán kívül megálltak, tüzeltek és csak a leküzdés után jöttek közelebbi távolságokra. Biztos, hogy az orosz létszámban gyengébb volt nálunk. A körülöttem lévő csoporttal a kora délutáni órákban, kb. 12 km-es gyalogmenet után egy hátsóbb falut értem el. Teljesen ki voltunk merülve. Saját hadseregbeli kevert részekkel találkoztunk. A faluban még felmelegedni sem tudtunk. Az alábbi tájékoztatást szereztem. A hadsereg-parancsnokság volt álláspontja orosz kézen. Ott erős orosz páncéloskötelékek. Különben teljesen bizonytalan, hogy hol és merre van saját és hol van orosz. A saját arcvonalról semmi pozitívum. Újra teljes bizonytalanságban maradtam. Hallottam, hogy a hadseregparancsnok tegnap itt járt Storch repülőgépén. Kevert oszlop volt megalakulóban, mely az éjjel folyamán indult, az egyedüli szabad úton Ilovszkojén át Bugyennijre. (Mindkét falu még az Oszkol folyótól innen [keletre] feküdt.) Ezzel az oszloppal értem el hajnalig Ilovszkojét. Novij Oszkolba igyekeztem, ahol szétszóródás esetére, a hadosztály gyülekezése el lett rendelve. Mint később megállapítást nyert, a hadosztályból Novij Olsan után alakult, és időben erősen lépcsőzött ad hoc csoportok, parancs szerint ugyancsak Novij Oszkolba igyekeztek. Január hó 21-e. A kb. 15 km-es út Illovszkojéra kb. 15 órát tartott. Az oszlopban menetelő gépkocsik nagy része az erdőben vezető rossz úton teljesen elakadt. Ilovszkojén Heppes repülőszázados

95 különítményénél helyezkedtem el. Tőle hallottam, hogy a 168. német hadosztály parancsnoka is a községben tartózkodik. Jelentkeztem. Megörült, amikor meglátott, fekve fogadott, igen nyomott, teljesen kimerült állapotban volt. Röviden vázoltam az eseményeket. A követ-