Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

tottam. A hadosztály törzsnek menetre való készenlétbe helyezését rendeltem el. A 31. gyalogezred a kora délután jelentette, hogy Ternovoje felől erősebb osztagok nyomulnak hátába, saját-e vagy orosz-e, nem tudja megállapítani. Kb. 14.30 h-kor irodámba a 442. német gyalogezred parancsnoka rontott be, és a 168. német hadosztály parancsnokával távbeszélőn beszélni akart. A ha­dosztály parancsnokának majdnem sírva, teljesen feldúlt lelkiállapotban je­lentette, hogy Ternovojét az oroszok rövid idő előtt elfoglalták, ezredét vissza­szorították. Ezt követőleg, még Ternovojén át, kaptam jelentést a 31. gyalog­ezredtől, hogy a 7/III. zászlóalj balszárnyát is visszaszorították. Ez a németek visszavonulásának következménye volt, amely nem volt rendezett. A németek és köztünk így hézag keletkezett. Ennek az lett a következménye, hogy a balszárnyunk, most már főarcvonalunk, ketté lett vágva. A helyzet miatt na­gyon kétségbeestem. Az eseményeket a 168. német hadosztály parancsnokának, felettesemnek jelentettem. Az oroszok Ternovoje felől harckocsilövegekkel harcállásponto­mat lőtték. A 31. gyalogezred vonat részei nagy veszteséggel a terepen át jutottak ki Ternovojéből, akkor, amikor a gyalogezred eredeti Don arcvonala még teljesen állt. Szerencsére az oroszok a támadást a sötétség miatt nem folytatták. A 31. gyalogezred parancsnokának sikerült balszárnyát rendezni. Egészen rövid idő alatt megérkezett a 168. német hadosztály-parancsnok­ságtól, először távbeszélőn, a visszavonulási parancs. Ezek szerint a 31. gya­logezredet még ma, 15-én vissza kellett venni. A 13. könnyű hadosztály bal­szárnya azt az új védőfeladatot kapta, hogy Koroto jak feltétlen kézbentartása mellett, Korotojak nyugat, a nagy horhos déli oldala, Ternovoje délkelet vo­nalban védjen. Csatlakozás a németekhez Ternovoje délkeleti vonalán. A főút­vonalat nekünk kellett védeni. A 13. könnyű hadosztály-parancsnokság állás­pontja a parancs szerint változatlan maradt, tehát a szárnyon kívül, közvetle­nül az első vonal mögött. A 31. gyalogezrednek még Ternovojén át, távbeszé­lőn adtam ki a rövid visszavonulási parancsot, a tüzérség parancsnokának pedig szóban. Ezután felhívtam a 168. német hadosztály vezérkari főnökét és a 13. könnyű hadosztály álláspontjának megváltoztatását kértem. Javasoltam Osztrogozsszkot. Erre a hadosztály vezérkari főnök németül a következőket válaszolta: „Tábornok úr Osztrogozsszkon át Korotojakra megy." Nem értet­tem! A vezérkari főnök átadja a kagylót a hadosztályparancsnoknak, aki az előbbi parancsot ismételte. Tovább nem érdeklődtem, a beszéd befejeződött. Először is azon gondolkoztam, hogy mit is akarnak. Hamarosan rájöttem, hogy Korotojakot körvédelemmel akarták védetni. E feladatot, amely nem lett végrehajtva, nem lehetett volna megoldani. Korotojak teljesen, de telje­sen szét volt lőve. Sem élelmi, sem lőszerkészletek nem voltak benne, hiszen az első vonalban állott. Mindazonáltal felkészültem ezen feladatra. Szándé­kom volt e feladat érdekében a 31. gyalogezredet Korotojak nyugati forduló­pontja körül, Korotojak déli szegélyére visszakanyarítani. Álláspontomnak

Next

/
Thumbnails
Contents