Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

Kalinyin elvesztésével a Gyevicát védő 7. könnyű hadosztálybeli erők és a saját hadosztálybeli egy századnak vakbélszerű helyzete tarthatatlanná vált. Nyilvánvaló volt, hogy ha nem vonjuk ki ezeket az erőket az éjjel, akkor másnapi felmorzsolásukkal kell számolni. A 7. könnyű hadosztálynak ezen erőivel már semmiféle összeköttetése nem volt. A kivonás az éjjel folyamán, a 37/1. zászlóalj támadólagos közreműködésével megtörtént. Lényegében oly módon, hogy az erők „jobbraát"-ot csináltak és állásuk mentén menetelve érték el a fennsíkot. Természetesen maguk után vonták a 7. könnyű hadosztály részeit is. Az így kivont század a zászlóaljhoz került. A 7. könnyű hadosztálybeliek Ternovojéra lettek irányítva. Az általános hangulat a vezetés kebelében 13-án este még teljesen nyugodt volt. Tisztában voltunk azzal, hogy az orosz áttörés sikerült és hogy délnyugati, nyugati, északnyugati irányokban igyekszik majd előretörni. Nyilvánvalóvá vált, hogy az oroszt az arcvonalban lévő erőkkel feltartóztatni nem lehet. De biztosra vettük, a nagyobb saját tartalékok beavatkozását.

76 Most utólag a felettes vezetés hibájának számíthatjuk, hogy az orosz támadásnak megfelelő térveszteséggel való lereteszelése helyett, az eredeti arcvonal visszafoglalását szorgalmazta egy-egy zászlóaljjal, tehát teljesen elégtelen erőkkel, harckocsitámogatás nélkül. Részünkre kedvező alkalom kínálkozott ellentámadásra, ha kellő erő állott volna rendelkezésre, az orosz áttörés torkánál, általában Mosztiscse területéről a helyzet megmentésére. Viszont ha az orosz dobott volna be, az általa ütött résbe, 2-3 gyorsan mozgó seregtestet, úgy annak következményei beláthatatlanok lettek volna. A nap folyamán a legszorosabb érintkezést tartottam a 31. gyalogezred parancsnokával, Rumy ezredessel. Minden ezredét érintő kérdést megbeszéltem vele, meghallgattam véleményét és javaslatát. Január 14-e. Az éjjel folyamán csak a 37/IIL zászlóaljnál voltak harcok. A Potudany tói északra még élénk csatározások folytak. Hajnalban a 31. gyalogezred jelentette, hogy a 7. könnyű hadosztály csapatai az általuk megszállandó Potudany hídfőket felhagyták, és az orosz a Potudanyt több helyen átlépte. Hajnalig a fennsík északi peremének (a Potudany vonal) megszállása hadosztályom részéről, a kijelölt erőkkel (37/11. és 1/1. zászlóaljak, valamint rohamtanfolyam) megtörtént. Egy üteg elfoglalta új tüzelőállását a Potudany védelemnél, az állásváltozásnál a tüzérség mondhatni egész lóállománya és a hadosztályvonat is közreműködött. Kb. 7

h-kor, a gépkocsin a kolbinói útszerpentin területére indultam, a rohamtanfolyam megszemlélésére. A főútvonalra kiérve hadtestparancsnokommal (Heszlényi altábornagy

77

) találkoztam. Átültetett gépkocsijára. Jelentettem neki az eddig kiadott intézkedéseimet, azokat jóváhagyta. Az útszerpen-