Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

kel. A már felfegyverzett és menetkész 1/1. zászlóaljnak Jezdocsnojénál kellett védenie. A roham tanfolyam a kolbinói útszerpentin területén maradt. Lényeg tehát a fennsík északi peremének megszállása, melynek megtörténtét legkésőbb január 14-én reggelre várhattam. A megszállás persze csak támpontszerű lehetett. A már leváltott és újra felfegyverzett 7/III. zászlóaljat és a huszárszázadot, mint új hadosztálytartalékot, Ternovoje területére átvontam. Ezek beérkezését az éjjelre várhattam. A hadtestparancsnokság már reggel utasított, hogy tüzérségem minél több ütege támogassa az északi szomszédot. Ez már folyamatban volt. Az északi támogató tüzércsoport állandóan tűzharcot folytatott. Gyevica községre támadó oroszt lőtte. Ezt a községet, a szomszéd hadosztályhoz tartozó 35. gyalogezrednek sikerült is megvédenie. Az arcvonal tehát Gyevicát bezárólag (a saját szélső balszárny is) változatlan maradt. Schuth százados délben jelentette, hogy a szomszéd 7. könnyű hadosztály tüzérsége az orosz kezébe került. A 31. gyalogezred arcvonalán igen erős orosz aknavető- és tüzérségi tűz feküdt, előtte erős motorzúgást és csapatmozgást észleltek. A 7. gyalogezred előtt minden csendes volt. Kora délután jelentés érkezett, hogy az orosz ismeretlen erővel, Bolgyirevka irányából Gyevicától nyugatra, a még álló saját arcvonal mögött Kalinyinre tört előre. Itt a saját helyzet az alábbi volt. A még álló arcvonalban a 7. könnyű hadosztály részei és a saját 37/III. zászlóalj egy százada, Kalinyin faluban a 31. gyalogezred lovasszakasza, 4 páncéltörő löveg és a falu közelében a 8. állásüteg tüzelőállása van. Ezen üteg főfigyelője (parancsnoka) Mosztiscse közelében állott. A 31. gyalogezred parancsnoka elrendelte a község körvédelmét. A 7. könynyű hadosztály visszaszorított részei Kalinyinbe özönlöttek. Az orosz ezeket szorosan követve, 15

h-kor betört a községbe. Az orosz támadás elsősorban a 13/8. állásüteget érte. Ez közvetlen lövéssel védekezett. A kb. 1500 repeszgránátot, összes lőszerét kilőtte. Végül közelharcra került sor, melynél csákány és lapát is szerephez jutott. A lövegek felrobbantása után a legénységnek kb. 40 %-a maradt meg. Ezt a harcot az ütegparancsnoknak a főfigyelőhelyről tehetetlenül végig kellett néznie. A megmaradt üteg Géczy alhadnagy ütegelsőtiszt parancsnoksága alatt dél felé kitört, és elérte az üteg főfigyelőhelyét. Schuth százados, a 7. könnyű hadosztálynál lévő összekötőtiszt jelentette: 15

h-kor a Kolbino-bolgyirevkai út még saját kézben, 15.15

h-kor Bolgyirevka már be van kerítve, a 7. könnyű hadosztály a továbbiakban Peskovatka, Szoldatszkoje, Prilepi községeket szándékozik hídfőszerűen védeni. A hadtestparancsnokság ugyancsak a fentiekben jelölte meg a 7. könnyű hadosztály feladatát és a csatlakozási pontot a két hadosztály között Peskovatka templománál határozta meg. A Potudany tói délre eső fennsík védelmére kiadott intézkedéseimet, a szomszédban már nem bízva, azonban nem módosítottam. Az orosz Kalinyin elfoglalása után természetesen a fennsík peremét akarta mihamarabb elérni úgy, hogy a 37/III. zászlóalj már kora este beszivárgott oroszokkal közelharcot vívott. Ezen orosz kanyarodás tehát már az újonnan megszervezett védelmünket érte.