Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

II. A 13. könnyű hadosztály harcai a Don menti téli csatában

céljából be kell vallani, nem volt nagy. Ezek végrehajtására a csapatot kimondottan szorítani kellett. Okát ennek abban kereshettük, hogy igen nagy távolságokat, meredek lejtőket kellett igen nagy hóban leküzdeni. A vállalkozók teljesen kimerülten érkeztek vissza, az orosz pedig igen éber volt. Könnyebb ott vállalkozást végrehajtani, ahol az ellenfél közel van. Dacára ezen nehézségeknek a csapatvállalkozásokat rendszeresen hajtottuk végre. Az utolsó január 8-án folyt le, amikor is foglyokat ejtettek, és egy új orosz hadosztály megjelenését állapítottuk meg. Az első jelét annak, hogy orosz átcsoportosítás folyik, abban láttuk, hogy az eredetileg szemben álló orosz csapatokat december hó folyamán leváltották, és helyükre leharcolt hadosztályok kerültek. Ezek a századok csak 70-80 főből, és a vallomások szerint idős, vagy a kórházakból éppen kikerült emberekből állottak. Az ellenfél tűzrendje a hadosztállyal szemben csökkent, néhanéha egy-egy aknavető tüzelt. Az orosz velünk szemben általában passzív magatartást tanúsított. A foglyok és a szökevények támadási szándékról nem tudtak. Annál több előjel mutatkozott december végétől, a támadási szándékra a szomszéd 7. könnyű hadosztálynál. A saját figyelők is észleltek állandó mozgást, általában Uriv felé. Mindezekből nyilvánvalóvá vált, hogy a 13. könnyű hadosztály védőállását elsődlegesen orosz támadás nem fogja érni. Pedig a támadást állásaimra sokkal inkább vállaltam volna, mint egy esetleg bekövetkező orosz áttörés következményeit a szomszédnál. A hadosztály anyagi helyzete. Általában a szállítóeszköz helyzetének kivételével kielégítőnek mondhattuk. Lőszerből átlag 3 javadalmazás állott rendelkezésre. Javadalmazás alatt azt a fegyverek szerinti különböző lőszermennyiséget értettük, amelyet kb. egy könnyebb csatanapra elegendőnek gondoltunk. Súlyos csatanapra 3 javadalmazást vettünk számításba. A további ellátás persze az utánszállítástól függött. Fegyverzetben január elején az összhiány, géppisztolyt kivéve, nem volt számottevő, a „kell"-el szemben, figyelembe nem véve a leváltó zászlóaljak fegyver hiányait és szükségletét. Az élelmezési helyzet az orosz támadás megindulásakor az alábbiak szerint alakult. Élelem 22 napra, kenyér 3, liszt 7, hús 19, lótáp 4 napra tárolt. A csapat panaszkodott arra, hogy az előírt élelmezési adag nem elégséges.

63 A németek az egy tál rendszerre való áttérést javasolták. Szerintük sokkal kiadósabb az étkezés, ha mindent összefőznek. Az előírt adagból nem lehetett a nálunk szokásos leves, hús, főzelék étrendet fenntartani. A németek faggyúval főztek, a zsíradagot kiadták kenyérre kenésre. Nálunk ezt nem lehetett megcsinálni. Az ellátást a magyar vonalon kapott különszalonna-pótlék nagyon feljavította. Legnagyobb gondot a kenyér minősége okozta. A kapott liszt ugyanis orosz őrlésű volt, nem őrölték finoman, főleg orosz rozs és talán zablisztből is állott. A sütőoszlop csak kevésbé ízletes szétmálló kenyeret tu-