Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
V. Végakkordok
tük. Alaposan őrizték őrszemekkel, drótkerítéssel és fényszórókkal. A táboron belül az amerikaiak, egy-egy kutatáson kívül, nemigen háborgattak, mozoghattunk a táboron belül szabadon. Reggel fel kellett sorakoznunk és megszámláltak. Német csoport- és alcsoport-parancsnokaink voltak. Még odaérkezésem előtt állítólag két magyar szökést kísérelt meg, eredménytelenül. Ez alkalommal lövöldözés támadt, melytől két másik magyar sebesült meg. Az étkezés, melyet nem az amerikaiak szolgáltattak, hanem az osztrák hatóság kényszerült adni, igen silány volt. Reggelire feketekávé, délben igen híg leves húsrészecskékkel (kinek milyen volt a kimérésnél a szerencséje), este 15 dkg kenyeret pár deka vajat vagy zsírt vagy gyümölcsízt kaptunk. Két-három naponként egy-egy deka kristálycukrot osztottak szét. Ezen étkezés oly csekélynek bizonyult, hogy mindenki állandóan éhes volt, teljesen lefogyott és leromlott. Én is állandóan szédelegtem. Igen alacsony vérnyomásom lett, úgyhogy a fogoly orvosok, akik megvizsgáltak, összenéztek. Fogoly magyar orvos sós vizet ajánlott táplálékul. A táborban nagy többségben osztrákok voltak. De magyarok és horvátok is akadtak szép számmal. Talán száz magyar lehetett a táborban, volt ott minden rendű és rangú, nyilas és nem nyilas, kimondottan nyilasellenesek keverve. Ott voltak Bárdossy, 163 Szálasi, Imrédy, 164 Reményi, 165 Hóman, 166 Jáross, 167 a honvéd vezérkar főnöke, tábornokok, hadseregbeli rendőr, csendőrtisztek, magas rangú állami tisztviselők, detektívek, színészek, asszonyok és leányok, cserépfedők és más kisemberek. A magyarságnál általában két részt lehetett megkülönböztetni. Voltak a nyilasok, akik a nemzetvezetőjük körül csoportosultak. Fantaszták voltak, még mindig hittek ügyükben, boldogok voltak, ha nemzet vezetőjük megszólította őket. Találkoztam és beszéltem egyszer Szálasival, aki osztálytársam volt. Az kérdezte tőlem csodálkozva, hogy miképpen kerültem ide. Feleltem, magam is szeretném tudni. A nem-nyilasok szintén összedugták a fejüket. Voltak olyan nem-nyilasok, akiket az ottlévő nyilasok, tehát akkori fogoly társaik, akarták nemrég még kiirtani. Mint valuta a táborban ugyancsak a cigaretta szerepelt. Értékben az amerikai cigaretta után, rögtön a magyar szimfónia cigaretta következett. Ilyen alapon a táborban igen élénk cserekereskedelem folyt. Cigarettáért mindent lehetett kapni. Voltak német foglyok, akik állandóan ilyen közvetítésekkel foglalkoztak. A szükséges cigarettát az amerikaiaktól szereztük be. Ezek órát, aktatáskát, gyűrűt, stb. vettek meg igen olcsó cigarettáért és dohányért. Érdekessége volt a tábornak, hogy kifelé a hozzátartozóknak semmiféle értesítést nem küldhettünk. Ellenben csomagot a táborba beküldeni szabad volt. így került a táborba mindenféle áru és élelem (kenyér, burgonya, karalábé, stb.). Feleségemet sikerült valahogyan értesítenem, hogy Salzburgban vagyok. Nagy nehézségekkel Bajorországból Salzburgba csomagot küldött, mert megtudta, hogy teljesen le vagyok romolva. A csomagot azonban, elszállításom miatt, már csak kísérőm, a magyar gazdászati főhadnagy élvezhette.
