Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

gye igénybe. Megjegyezte, hogy boldog lenne, ha az ő felesége vele, ilyen körülmények között, ennyit törődne. Magyar színésznő útján feleségem egy amerikai ezredeshez került. Ez is igen szíves volt, megmondta a valóságot. Kijelentette, hogy nem csinálhat semmit. Ebben az ügyben kár fáradni, mert úgy sem lesz eredménye. Kijelentette, hogy azok, akik férje sorsát intézik (németül is beszélő amerikaiak) állam az államban, nem lehet reájuk befolyást gyakorolni. Megtudta a feleségem valahogyan, hogy a Straubing! fegyházban vagyok. Bekerült az itteni politikai vezetőhöz. Az angolról rögtön némtere fordította a szót. Megkérdezte feleségemtől, mondókájának elmondása után, mióta katona a férje? Gyermekkora óta, katonaiskolában nevelkedett, válaszolta a feleségem. A németül is tudó amerikai erre azt felelte, akkor a maga férje akár egészen az élete végéig is ülhet anélkül, hogy bűneit levezekelte volna. Talán azt akarja tudni, hogy férje mikor szabadul? Ez mégiscsak sok, mondotta, és ajtót mutatott neki. Szeptember hó utolsó napjaiban a magyarokkal, egy délután csomagoltattak és így velem is. Hamarosan kitudódott, hogy két hónapi itt-tartózkodás után, visznek valahová. Örültem ennek, mert így közeledtem a végkifejlődéshez. Hamarosan gépkocsira ültettek és vittek a bizonytalanságba, később kiderült, hogy Salzburgba. Az út alatt, mely belenyúlt az estébe, szökhettem volna ahányszor jólesett, de nem tettem, mert ártatlannak éreztem magamat. Salzburgban motozás nélkül egy színben helyeztek el bennünket. Ez téglapadlós volt és semmiféle berendezéssel nem rendelkezett. Előkerült egy nyilas miniszter, akitől megtudtuk, hogy a salzburgi utászlaktanyában, egy hadihíd kocsiszínben vagyunk. Igen sokan vannak, kihallgatások még nem voltak. Aludtunk a földön, ahogy tudtunk. Másnap igyekeztünk berendezkedni, ágynak régi deszkát szereztünk a tábor területén. Felszerelési tárgyakat (pokróc, csajka) nem kaptunk. Tehát csak az volt, amit magunkkal hoztunk. A szín pár nap alatt mind jobban megtelt magyar és német (inkább osztrák) jövevényekkel. Amikor már nagyon hidegre fordult az időjárás, hiszen októberben voltunk Salzburgban és sokat esett az eső, az élelmesek talált téglákból kályhát raktak, melyet hulladékfával fűtöttünk. A szoba lakói mind fát gyűjtöttek a tábor területén. Nagyon kezdetleges helyzetbe kerültünk. Előnyösebb volt azonban az aránylag kényelmesebb és kulturáltabb fegyházzal szemben, hogy az egész tábor területén mozoghattunk és bárkivel beszélhettünk. A latrina kb. 100 m-re volt az elhelyezésünktől. Éjjel nem mehettünk egyenként erre a helyre, hanem csak kettesben, a barakkszerű színek között középen, nem az épületek árnyékában, hogy az őrök jól megfigyelhessenek. A mosdási és vízivási lehetőség szintén ilyen távolba eshetett a szabadban. Kevés vízcsap állott igen sok ember rendelkezésére, úgyhogy sokszor, főleg a reggeli órákban, esőben és hidegben sokat kellett várni. A salzburgi utász laktanyában elhelyezett fogolytábor igen nagy volt, több részre osztották és pár ezer foglya is lehetett. Tehát nagyüzemnek tekinthet-