Fehérvárcsurgó történeti-földrajzi helynevei - Megyei Levéltár közleményei 13. (Székesfehérvár, 1989)

Felszíni alakulatok nevei

Más szerint az itt táborozó tatárok a Fehérvár elleni sikertelen hadviselés miatt az Istent is le akarták lóni nyilaikkal, és ez miatt váltak kővé. A Tatárhegy egyike a környék azon helyeinek, amellyel kapcsolatban még mindig legélénkebben él a néphagyomány. 42. Tófenék: /32/ 1883-ban fordul elő az Ereszvényi erdő egy mélyebben fekvő részét jelölve. Szerepel egy ilyen névvel jelzett ingoványos terület a Tatárhegytől délnyugatra is, ezen a helyen egy győgyvizes tó volt egykor a szóbeli források szerint Az utóbbi tó helyét már csak mocsárként jelölik a 19. század második feléből származó források. 43. Vadaskert: /28/ A helynév 1937 óta közismert. A Várhegy és Aszó, valamint az Ereszvényi erdő teljes területének vadvédelmi környezetét illeti a megnevezés. Az erdők vadjainak mozgását magas drótkerítéssel korlátozták, ezzel és a kevés számú, nehezen fellelhető kapukkal a turisták sokaságát is kizárták a Gaja-völgyet övező erdő teljes területéről. 44. Vaskapu: /106/b/ 18-19. századi források sokaságában Vaskapu és Waskapu néven egyaránt előfordul, mint hegyet, gátat, szorost, völgyet, malmot és csárdát jelölve. A gát és a völgy a környék legérdekesebb, egykori, jelentős eseményeket sejtető és legendákkal is teleszőtt területe. Egy hegyszorosról van szó amelyben két mesterségesen kialakított földhalommal tették lehe tővé a Gaja patak elzárását. Az 1971-ben elvégzett régészeti vizsgálatok bebizonyították, hogy a gátat a rómaiak építették az időszámítás utáni 2-3. században. A vízfelfogás lehetőségét kihasználva a törökök is fürdőt létesítettek a mai víztározó helyén az 1600-as években. A néphagyomány több legendát fűz a török gát céljára vonatkozóan. Egyik szerint a török az összegyűjtött vízzel Fehérvárt akarta elöntetni, a másik szerint éppen a vizet kívánta megvonni így a város lakóitól.