Törvényhatósági és községi önkormányzatok IV. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 11. (Székesfehérvár, 1989)

A polgári közigazgatási keretek lebontásának kezdetei

útja a dunaföldvári hídon a Pejér megyei Előszállás községen vezetett keresztül. A szegedi városi tisztikar az előszállási uradalomban és a kastélyban éjszakázott. Az uradalom jószágkormányzója a törvényhatósági főtisztviselőknek és a karhatalom parancsnokainak szemére vetette törvénytelen cselekedetüket.Amikor Kelet-Dunántúl, közte Fejér, Tolna megye személyi kiürítése szóbakerült, a hadműveleti kormánybiztos a közigazgatási hatóságok vezetőinek olyan utasítást adott, hogy a legfontosabb hivatalok, azután a nemzetőrség,a légoltalom, a posta,a hadiüzemi személyzet csak a "harcolva visszavonuló csapatokkal együtt hagyhatja el a kiürítendő helységeket". Különösen a tiszántúli, a délvidéki, a déldunántúli településeken szolgáló tisztviselők menekültek el tömegesen a falvakból, a városokból. A tisztviselők egy része jogosan attól tartott, hogy a felszabadult nép felelősségre vonja azokért a cselekedetekért, melyeket az ellenforradalmi rezsim szolgálatában korábban ellene elkövettek. Csak néhány példát idézünk a tisztviselők eltávozására: Orosházáról október 6-ig a járási főszolgabírói hivatal, de a községi elöljáróság tisztviselői is elmenekültek. Ugyanebben a járásban levő Tótkomlós, Gádoros, Csorvás, Gerendás, Nagyszénás,Békéssámson községben sem maradt tisztviselő. Ugyanez a helyzet Csongrád, Bács-Bodrog, jórészt: Tolna, Baranya, azután Nyugat-Bihar, Hajdú, Nyugat-Szatmár, Szabolcs, Borsod, Zemplén megyék falvaiban, városaiban. Az viszont természetes volt, hogy Kárpátaljáról, a Felvidék magyar lakta vidékeiről, Észak-Erdélyből, azután a Délvidékről a polgári alkalmazottaknak is el kellett menekülniük. Ahogy az arcvonal nyugati irányba tolódott, azután meg is merevedett, a közigazgatási tisztviselők közül in-