Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)

Az újjászervezett törvényhatóságok 1945 tavaszán

A főispán a megyékben kinevezte a közigazgatási gyakornokokat, a törvényhatósági levéltárosokat, a segédhivatali kezelőszemélyzetet,, tűzrendészeti felügyelőket, (városokban a tűzoltóparancsnokot), a tiszteletbeli tisztviselőket. A járási székhelyeken beosztotta, illetve áthelyezte a főjegyzőket és a szolgabírák utódait, a járási jegyzőket, és rendelkezett a megyei aljegyzőkkel is. Ez utóbbiakat helyettesítésre kirendelhette a járási székhelyekre, illetve a községekbe.(6) Ilyenformán a főispán kezében volt az önkormányzati testületek működésének irányítása, ellenőrzése. Elnöke volt a törvényhatósági közgyűlésnek, és ezáltal rajta tartotta szemét a megyén, a thj. városon egyaránt. A főispán joga volt összehívni a törvényhatósági közgyűlést, ahol elnökölt. Vezette a tanácskozást, biztosította a közgyűlés rendjét, bármikor felszólalhatott, összefoglalta a vitát, majd megállapította a határozatot. A közgyűlési tárgysorozat összeállítása ugyan az alispán vagy a polgármester hatásköre volt, de a főispán azt megváltoztathatta. A rendőrhatóságokkal kapcsolatos felügyelet a törvényességre, illetve annak betartására terjedt ki. A főispánnak óvást kellett emelnie a rendőrhatóság működésében észlelt állami, és egyéb közérdekkel ellentétes eljárása ellen. Erről a belügyminisztert köteles volt értesíteni, és a törvénytelenséget elkövető rendőrhatósági személy felelősségre vonására is javaslatot tenni. Megvolt a főispánnak az a joga, hogy azonnali hatállyal felfüggeszthette a tisztviselőt, ha az elkövetett jogszabálysértés társadalmi veszélyt idézett elő. A belügyminiszter 1946. április 19-én kiadott rendeletében szabályozta a főispánok jogkörét az államrendőrséggel kapcsolatban.