Törvényhatósági és községi önkkormányzatok I. 1945-0950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 8. (Székesfehérvár, 1989)
A demokratikus közigazgatás megteremtésének feltételei - Az ideiglenes polgári közigazgatási szervek működése: az önkormányzati és az állami szakfeladatok együttes megoldása
Tisztviselők hiányában nem lehetett elindítani a helyi közigazgatást - a megyei utasítások ellenére sem több Duna-Tisza-közi- községben. Ennek okát az elhúzódó háborús körülményekben találjuk. Solton, ahol a felszabadulás 1944. november 13-án megtörtént, még 1945. február 15én sem működött községi közigazgatás. A járási főszolgabíró szerint a községben csak néhány 1944 előtti elöljáró van, akiknek azonban szakértelműk a közigazgatáshoz nincs, tisztviselőt Soltra helyezni nem lehetett, mert nem vállalták a jegyzői állást. (49) Ugyanez a helyzet Dunaföldvár esetében is. A két község fontos dunai átkelőhelynél fekszik, így az átvonuló csapatok ezeket a községeket még 1945 elején is jobban terhelték t és a lakosokat közmunkára is gyakrabban igénybevették. Tulajdonképpen a hadműveleti területre jellemző állapot található mindkét községben felszabadulásuk utáni három hónappal is. Meg kell azonban jegyezni, hogy ebben az idóban Kelet-Dunántúlon az arcvonal Székesfehérvár alatt húzódott. A politikai megbízhatóság a közigazgatásban működő tisztviselők esetében döntő szempontként vetődött fel. A szegedi polgármester 1944. november 9-én három tagból álló igazoló bizottságot szervezett. A polgármester rendelete szerint az igazoló bizottság egyik legfontosabb feladata megvizsgálni, hogy a városi tisztviselők milyen ok folytán hagyták el szolgálati helyüket, illetve október 12-én, a felszabadulás másnapján a polgármester felhívására miért nem jelentkeztek hivatalaikban? (50) December 8-án a Békés megyei közigazgatási'vezető a közalkalmazottak igazolására szabályrendeletet alkotott. Ennek értelmében december 10 után megszervezték a központi, a városi és a járási igazoló bizottságokat. (51)
