Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Németh László: Az egyházszervező Szent István

/ sabb volt az egyház számára a jogi kereteknél. A részegyházakat érintő intézkedéshez a pápai jóváhagyást még nem tartották szükséges jogi követelménynek az ezredfordulón. 2. Miképpen vált lehetővé Szent István számára a térítéshez és az egyházszervezéshez szükséges személyi feltételek megteremtése? A magyar egyház számára nagy szerencse, vagy inkább isteni adomány volt, hogy evangclizálására akkor került sor, amikor a sötét és az egyház számára megalázó ,,vas"-század a vége felé közeledett. Erre a századra jellemző, hogy ez idő alatt Róma egymással vetélkedő patrícius családjai a huszonnyolc pápa közül egyeseket önhatalmúlag letaszítottak Szent Péter trónjáról, másokat az Angyalvárba zártak, ott halálra kínoztak, másokat menekülésre kényszerítettek, és a saját, erre a magas tisztségre, a pápaságra méltatlan jelöltjeiket erőltették.'

0 A korabeli író ilyen ítéletet mondott koráról: ,,Az egész világ az ördög hatalmában volt. Száműzték az erényt, elveszett az igazságosság, sírba szállt az igazság, tobzódott a gonoszság.'"' Szilveszter pápa pedig Rómáról a reimsi zsinaton ezt a szomorú képet festette: ,,Ó gyászos Róma, te hajdan a szentatyák ragyogó csillagait adtad őseinknek. Most pedig szörnyű sötétséggel árasztod el a világot".

13 A baj gyökere abban rejlett, hogy a világi hatalom, Szent Ágoston szavával élve: a ,,civitas terrena" rátelepedett az egyházra, a „civitas divina"-ra. Amint a római kúria a fellegváraikból uralkodó patrícius családok, a püspöki és érseki székek az uralkodók, a szerzetesi kolostorok pedig a földesurak befolyása alá kerültek, azokat szinte saját tulajdonuknak tekintették. De az egyház mindenkor képes megújulni. A reform elsősorban a kolostorokban vette kezdetét. A kolostorok, Szent Benedek fellegvárai már a X. század elején kezdték lerázni magukról a feudális főurak gyámkodását. Ezeket a szerzeteseket a kolostorokból száműzték, a kolostorok iavait maguk bitorolták. A reformok megindítói és képviselői a benedeki regula lehetőséghez mért hű megvalósítását, az „imádkozzál és dolgozzál" benedeki elv követését tartották szem előtt. A reformmozgalom között a legelterjedtebb az volt, amit Cluny neve fémjelez, de amint többen is rámutattak, a magyar kereszténység alapjainak a lerakásánál más reformmozgalomhoz tartozó bencés kolostorok és egyházmegyés papok jelentettek Szent István számára munkaerőt.

13 A magyar térítő munka a középkori keresztény egység jegyében folyt le. Európa szinte minden keresztény népe elküldte hazánkba fiait, hogy együtt munkálkodjanak az evangélium hirdetésében azzal a királlyal, akinek vendégszeretete és jámborsága messzi földön híressé vált. Jó hírét a szentföldi zarándokok is terjesztették, akik a magyarság megtérése és Szent István által biztosított szentföldi út hírére inkább hazánkon keresztül igyekeztek Krisztus földi életének a színterére, mint a veszélyekkel teli tengeri úton. A Szent Király munkatársai között találunk németeket, olaszokat, szlávokat, franciákat, flandriaiakat Európa javarészt már keresztény, az újonnan érkezetteket közös buzgalommal iparkodnak megnyerni a krisztusi hitnek. Az ezredvég vallási fellendülése hittérítő buzgalommal és a vértanúság utáni vággyal telítette a szerzeteseket és a világi papokat egyaránt.

14